Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

3Í rülményei, a szomszédos magnezittelepek karaktere, például a mikroszkópos apatitok megjelenése, az apatit ritka előfordulása. (32, 24, 26). Meglepően hasonlít a rozsnyói érctelep az altenbergi feltárásokhoz (37, p. 254). Teljesen szimmetrikus, tiszta sziderit felérek húzódnak itt porfiroidban, fiatalabb-idősebb turmalin kísérettel. Rozsnyó és Csúcsom turmalinjához hasonlóan ennek az ásványnak végighúzódó nyomai a telérek valódi juvenilis jellegét domborítják ki. Amíg a siegeni telepek regionális tagozottságát az ólom- és cinkércek jellemzik, a rézércek alárendeltek és az érceket csupán telérf ormában találjuk, addig mind Szepes Gömörben, mind a 1. ábra. A porfiroid réteg nyomtalanul eltűnik a szideritben. Stájer Érchegységben az ólom és cink elenyészően kevés, a réz jelentékeny s mindkét helyen meg van a kifejezett porfiroid telér és a metaszomatikus tömzs. A Mg-Fe-Ca-karbonátok metaszomatikus előfordulása a Stájer Alpokban és Szepes-Gömörben még szukcessziójukban is egyezők. Hollópatak ankerit-sziderit-telepét az erzberg-jetzbach-i előfordulással (32, p. 201) összehasonlítva kitűnik, amint azt BUTTMANN Mitterbergen is megfigyelte, hogy sziderit vált ki először, ezt követi az ankerit, a kiválás sorrendjében a karbonát kalciumban gazdagodik (11), majd kovasavas oldatok szép kvarckristályokat raknak le a repedésekbe, végül legfiatalabb generációként ritka aprókristályos kalkopirit szerepel. Ugyancsak a szukcesszió és főleg a telepek többszörös utólagos karbonátos átitatása teremt analógiát a paleozoós palákban húzódó, említett salzburg-mitterberg-i vaspát-rézérc telérek egyik típusával