Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

>porfir és kvarcdiorit erupciók voltak. E magmák kémiai rokonsága, még az erupciók egymástól tér és időben való elszigeteltsége esetén is közvetlen oka leket az azonos ércképzőfolyamat azonos termékeinek. Igen nagy hiba volna, ha az ellentétes bizonyítékokon nyugvó elméleteket úgy kísérelnők meg egyesíteni, hogy a hegység erupcióit (új elmélettel) határozott sorrendbe állítanók. Ugyanilyen hiba volna az is, ha a szelvényekben mutatkozó ellentétet (pl. Hradek és Dobsina) AHLBURG nyomán, merészen, a hegyek ide-oda tologatásával, pikkelyes rátolódásokkal magyaráznók. II. AZ ÉRCTELEPEK TÍPUSA. Amennyire gazdag adatok állanak rendelkezésünkre az érctelepek korát illetően, annyira szegények, ellentmondók és homályosak n sz. g.-i érceknek keletkezési típusaira vonatkozó ismereteink. Rendszeres adatokat csak KOCH SÁNDOR-nak (22) a magyar ásványelőfordulások genetikai osztályozásában találunk. Az alább következő eredmények, valamint F. ULRICH újabb vizsgálatai KOCH rendszerében felsorolt megállapításokat igazolják. Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a Sz. G. É.-hegys.-ben a legkülönbözőbb genezisű ásvány társulások találhatók, kezdve a szomolnoki likvidmagmatikus szulfidos tömzstől az aranyos-antimonitos hidrotermális teléreken át a csucsomi metamorf rodonitig és a dobsinai aszbeszt asszociációjáig. Szepes-Gömöri Érchegység elnevezés alatt tehát, úgy korra nézve, mint keletkezési körülményeit tekintve heterogén területet kell értenünk, — ez az elnevezés csak földrajzi és nem ércteleptani fogalom. Nem használható tehát olyan értelemben, mint pl. Szatmári, Stájer vagy Siegeni Érchegység, mert ezeken a helyeken legfeljebb egy hidrotermális fázisnak szélső eseteivel találkozunk. Szepes-Gömörben még az uralkodó szideritikus telepeken belül is genetikai különbségeket látunk a korkülönbségen felül. Szepes-Gömör vaspátjait, a siegeni területhez hasonlítva, telérszideritként szokás említeni (5, I. p. 263; 48, II. p. 848 stb.) Ez a megjelölés kétségbevonhatatlanul eddig azonban csak az Ivágyó-hegy (Rozsnyó, Sajóháza, Rudna, Sebespatak) teléreire érvényes. Kétségbevonhatatlan tény (41), hogy Dobsina vaspátjai metaszomatikus eredetű tömzsökben helyezkednek el. A közben lévő Alsósajó szideritje, amely mindig grafitos palák társaságában jelenik meg, eddigi ismereteink szerint bizonytalan típushoz tartozik. Hollópatakról az alapos