Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

RozLOZSNiK P. új átfogó munkája Dobsina kőzeteiről, ebben a pontban nem elönti meg AHLBURG vizsgálatát (41). RAKUSZ vizsgálatai szerint ez a döntőfontosságú réteg felső karbonkorú (34). ROZLOZSNIK említi azt is, hogy Dobsinán még az alap-konglomerát is ércesedett (41, p. 95). A fedü agyagpala nem szenvedett metaszomatozist; ennek kémiai magyarázatát nem adhatjuk; ALHBURG az ércesedett kőzet korával még nincs tisztában. ROZLOZSNIK a mészkövet az alsókarbonkorba helyezi. Ezen az alapon veti el PAPP KÁROLY (51, p. 111) AHLBURG felfogását. ROZLOZSNIK eredményei mellett is fennáll azonban az a tény, hogy a dobsinai Massörter érce a felső karbon után nem keletkezhetett. SCHAFARZIK klasszikus dolgozata, mely a Sz. G. É.-hegys. félreismert kőzeteire világosságot derített, kétségtelenül bizonyítja, hogy Rozsnyó érctelepei a kvarcporfir magmának köszönik létüket. Rudnán a WÁGNER-táróban a kvarcporfirban található palazárványok bizonyítják, hogy a porfir-erupció fiatalabb a hegység azonos rétegzésű paláinál, szericites gneiszeinél és egyes mészkőpadoknál. Miután a porfirokra már csak triász mészkövek telepednek, a kormeghatározás az említett metamorf-palákon múlik. Ezek korának meghatározása Dobsinán történt, ahol is SUESS F. karbont bizonyító kövületeket talált (49). Mindezek alapján SCHAFARZIK az érctelep keletkezését a p e r m korszak kvarcporfirjainak tulajdonítja (43). Az Érchegység szomolnok-kassai csoportjából Aranyida bányahelyet rendkívül alaposan és körültekintően ROZLOZSNIK P. írja le (39). Ez a kutatás nyújtott létjogosultságot és bizonyítékokat az érctelepek keletkezésére vonatkozó (s immár majdnem teljesen megcáfolt) harmadik felfogás számára. Aranyi dán világosan látjuk, hogy

7 telérek csak a gránittól intrudált területeken jelennek meg. BAUMGÄRTEL gondolata után (4) BÖCKH H. hangoztatta először a gránit ércképző szerepét és pedig vashegy-hradeki vizsgálatainak alapján. Amíg a dobsinai Massörter érce időben élesen elhatárolódik a rozsnyóitói (vízszintes településű karbonréteg közbeiktatásával), addig Aranyidán a határ nem ennyire éles. Az ellentétet már az is enyhíti, hogy a vitás kérdés azonos magmafajtáknak, a kvarporfirnak és a gránitnak szerepére vonatkozik, míg Dobsina érchozó oldatait a diorit szolgáltatta (41). Tgy tehát a differenciálódott tevékenységnek oka lehet pusztán a megmerevedés eltérő helye is. BOCKH II. szerint ennek a gránitnak intrúziója a perm korszak után tör-