Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

ket, mert sima bőre csak keskeny barázdák által tagolódik kisebb pasztákra; rajzolata sohasem fejlődik ki határozott hosszanti sávokba; bőre általában vékony; nyalkája tiszta vagy mésztől zavaros, tejfehér színű. Állkapcsa olyan mint a Limcue-oké, radulájának középsőfoga háromhegyű, az oldalsó fogak kéthegyűek, a szélsők tövisalakúak, azonban gyakran csökevényes oldalsó, külső mellékhegyet viselnek. A bélcsatorna 4 kanyarulatot ír le, amelyek közül a két első a legrövidebb; a rectumon gyakran egy jól fejlett, rövidebb, vagy csökevényes vakbél alakult ki. Ivarszervek. A jobboldali tapogató visszahúzó izma szabadon fekszik a penis mellett; ez a jellemző sajátság könnyen megkiilönböztethetővé teszi az Agriolimax-okát a Limajc-októl, amely utóbbi genus fajaiban, mint tudjuk, a penis és a tapogató retraktora keresztezi egymást. Az ivarnyílás közvetlenül a tapogatók mögött fekszik; a penisen igen gyakran járulékos mirigyeket és úgynevezett ..ingerlőtestet" találunk, azonban ismerünk alakokat, amelyekben ezek a szervek hiányzanak. A sperma laza nyalkátokban jut át a megtermékenyítendő állatba. A petéik gömbölyűek, üvegszerűen átlátszóak, az állat 20—50 darabból álló rakásokba rakja le őket. Előfordul egész Európában és Előázsiában. Életmód. Az Agriolimax-ok valamennyien növényevők; nedves, árnyas helyeken tartózkodnak, levelek alatt, kövek között, árkok oldalán, veteményes kertek zugaiban. Egyik fajuk, az Agriolimax laevis annyira kedveli a nedvességet, hogy a megfigyelések szerint önként is bemegy a vízbe. Ez az alak némelyek szerint egyik képviselője azoknak a Limax-féléknek, amelyek a szárazföldön való életet a vízivel kezdik fölcserélni, és amely másokhoz hasonlatosan eredetileg vízi állat is volt; úgy látszik, hogy néha a legkevésbbé sem zavarja ha a vízben alámerül. Számos megfigyelő találta már a vízben, ahova önként mászott be, önként kereste fel azt; ha magunk merítjük őket a víz alá, csakhamar nagyon kellemetlenül érzik ott magukat és bizonyos idő elteltével éppen úgy elpusztulnak, mint a többi, víz alá került és ottfulladt hazátlan csiga. Hogy mennyi ideig bírják ki a víz alatt, az sok egyéb körülménytől eltekintve, főleg a víz hőmérsékletétől is függ. Effajta kísérleteket magam is végeztem mind Agriolimax laevis-szel, mind A. agrestis és A. agrestis reticulatus példányokkal. Az eredmény minden esetben ugyanaz volt, mert a laevis csakúgy kimúlt a víz alatt, mint a többi fajok egyénei. Ha levegőtől teljesen elzárt, vízzel telt üvegbe helyezzük őket, akkor a csigák gyorsan mászni kezdenek és csakhamar feljönnek az üveget