Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai
jelentette a neolitkori telep rendkívül érdekes leleteit ismertető tanulmányát. A vázolt körülmények adják magyarázatát annak is. hogy ebben az alapos tanulmányban az ásatás közben napfényre került csontmaradványok zoológiai vizsgálatáról említés sem történik. Minthogy azonban az idő folyamán kiderült, hogy a kökénydombi csont-anyag vizsgálatának eredménye egy s más szempontból érdekesnek, sőt nem egy esetben meglepőnek is mondható, a gerinces maradványok utólagos külön leírása is megokoltnak látszik. A lelőhelynek s a csontok előfordulási körülményeinek ismertetésére nem kell külön kitérnem ; ezek felől BANNER idézett tanulmánya pontos tájékoztatást nyújt. 1 ) Itt csupán annak kiemelésére szorítkozom, hogy a maradványok részint humuszrétegből, részint fekete földből kerültek elő, de mindig a neolitra valló cserépdarabokkal voltak együtt. A továbbiak könnyebb megvilágítására azt is itt emelem ki, hogy az egyik neolitkori kunyhó törmelékei közt nagy mennyiségű hálónehezék került napvilágra. Rajtuk kívül pedig olyan hajdani vermeket is sikerült az ásatások folyamán föltárni, amelj'eknek esetleg vadfogó rendeltetést is tulajdoníthatunk. Ezekről BANNER (p. 62) tekintélyes mélységük alapján meg is jegyzi, hogy a vízre járó vadak tőrbeejtésére szolgálhattak. Ezek után a fauna közelebbi ismertetésére térve át. elsősorban a házi állatok maradványainak leírását kerítem sorra. Fölöslegesnek vélem ugyanis, hogy az összesen kilenc fajból álló sorozat részletesebb tárgyalásakor az állattan manapság használatos rendszere betartassék. Másfelől pedig, különösen mert neolitikumról van szó, nagyobb érdeklődésünkre éppen a háziállatok maradványai tarthatnak számot. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban a háziasítás gyermek-cipőit nyűtte ; a háziállatok maradványai tehát ebből a szemszögből is érdekesek. Sok valószínűség szól amellett, hogy némely elzártabb vidéken az embernek a szó mai értelmében vett háziállatai még nem is voltak, hanem csak fiatal korban elfogott, megszelídített állatai. Ebben az időben tehát a háziállat itt-ott még nagyon közel állott vadon élő törzs-alakjához, ami egyfelől a leszármazás kérdéseire vethet világot, másfelől azonban a két csoportnak, t. i. a házi- és vadállatok csoportjának szigorú elkülönítését nagyon megnehezíti vagy lehetetlenné is teszi. Itt azonban, a kökénydombi telepen, ez a nehézség nem mutatkozik. Mert míg két fajnak: a kutyának és a tuloknak háziállat mivoltához semmi tekintetben sem férhet kétség, aCapranemzetség körébe tartozó, faj szempontjából pontosan meg nem határozható csontmaradványok egyetlen vadkecske fajra sem vonatkoztathatók. ) V. ö. BANSBB i. m. p. 54, 60, 62, 64, 65, 84.
