Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai
Még csak azt óhajtom itt előrebocsátani, hogy a kökénydombi anyag meghatározható részében a vadak csontjai vannak túlsúlyban. De viszont, ha a pontosabban meg nem határozható töredékeket — bordákat, lapockatöredékeket, végtagcsontok középrészeit, csontszilánkokat, stb. — is számba vesszük s ezek jórészét méreteik alapján a tulok és kecske maradványainak minősítjük, az egyensúlyt a két csoport között helyreállottnak mondhatjuk. 1. Kutya (Canis familiáris L.) Az ember legrégibb, leghűségesebb háziállatának a kökénydombi neolit-tanyán való szereplését öt, teljes egészében fönnmaradt végtagcsont bizonyítja. A csontok a következők : 1 humerus (bal). 2 femur (mind a kettő bal) 1 tibia (jobb). 1 metacarpus. Ez a fölsorolás magában is elárulja, hogy legalább két példány maradványaival van dolgunk. De itt valamivel még tovább mehetünk ! A két combcsont méretei ugyanis annyira eltérők egymástól, hogy ennek alapján a két példányt a tipus keretein belül két különböző változat kereteibe tartozónak mondhatjuk. A nagyobbik femur hossza 156 mm, míg a kisebbiké 137 mm. Ez az adat lényegében nem mond ugyan újat. mert hiszen már a campignienből is kimutattak 2—3 kutya-rasszt, — de másfelől mégis érdekes, hogy több fajta kutya tartása a neolitban Alföldünkön is kimutatható. Sajnálatos, hogy a kökénydombi csontmaradványok a rasszok pontosabb meghatározására nem nyújtanak elég biztos alapot. Igaz, hogy RÜTIMKYKI; S még inkább STUDER szerint a neolitkori cölöpépitmények lakóinak kutyája egyöntetűen beleillik a Canis familiáris palustris RÜTIM. rassz kereteibe, jóllehet idők folyamán ez a tipus is több változatra hasadt. S az is igaz. hogy a Kökénydombon napfényre került csontok sem mondanak ellent a két kutatótól megrajzolt képnek, mert hiszen ezek a maradványok valóban spic-terrier termetű kutyákra utalnak 1 ) de a rassz biztos megállapításától több és jellegzetesebb maradvány előkerüléséig mégis tartózkodnom kell. 2. Tulok (Bos ta árus L.) Szarvcsapok néhány töredéke — legnagyobb részt csak szilánkja — még akkor is bizonyossá tenné itt a tulok jelenlétét, ha egyéb csontmarad l ) Megjegyzendő, hogy a kutatók szerint a tőzeg-kutyát Canis j am. palustris aránylag hosszabb végtagjai jellemzik. (SCHOUTUXSACK i. m. p. 101—102.)
