Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Noszky, J.: A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: II. A miocén

Tovább északkeletre megvannak (232, p. 16 ésa térkép) a lajtamészroncsok szálban is, csakhogy már nagyon közel a középső riolittufa szintjéhez, úgyhogy lehetséges, hogy itt a mélyebb szintekről van szó. Az összeköttetésnek kinyomozása elé tehát már ezen az aránylag kicsi területen is nehézségek tornyosulnak. Éppen azért nehéz a többi hazai lajtamészelőfordulásoknak egymással való összefüggésbe hozása. Ehhez még nagyon beható speciális faunistikai és faciestanulmányok szükségesek, annál is inkább, mert amint előbb kifejtettem, itt tulajdonképen két egymás felett levő szintről van szó. (Ezt észlelte VADÁSZ is a Mecsekben. Különösen a hidas szelvény mutatja jól). A felső Tortonien folyamán lefolyt vulkáni működésnek gyenge nyomait mindenütt megtaláljuk, de legtöbb helyen — nem kiegyénült vulkáni felhalmozódásokban, hanem csak messziről ide került, finomabb tufabehullás alakjában. C. A Felső Miocén. I. A Felső miocén Sarmatien alemelete. Az idetartozó képződményeknek a Felső Tortonien lajtameszeire, illetőleg a régibb képződményeire való települése elég változatos. Helyenkint (Sámsonháza, Bia, B u d a p e s t—R á k o s) a concordantiát is ki lehet rajtok mutatni. Más helyeken (Bicskei medence, Déli Cserhát) discorclantia, erős transgressio mutatkozik, helyenkint azonban, mint a K-i Cserhátban, regressió is. Kifejlődésük a Gerithium-okkal és Cardium-okkal jellegzett oolithos, foraminiferás durvameszeken kívül másféle is lehet. Vannak homokköves, sőt agyagos faciesei is. Azonkívül ide kell számítani a Cserhát és Mátra erviliás meszeit és az utóbbiakra rátelepülő, édesvízi meszekkel és hydroquarcit betelepülésekkel váltakozó diatomeás palákat a Gyöngyöspata-Szurdokpüspöki medencében (212. p. 65—66). Ezek analógiájára azután a börzsönyi hasonló diatomeás és édesvízi mészkőképződményeket a Punc árokban és Nógrádverőce felett, valamint az Izbégieket is ide kell egyelőre sorozni (226 b). Azonkívül még a bükkaljai riolittufákkal kapcsolatos diatomeás képződményeket (D e m é n d stb). Nagyobb elterjedésűek az ú.n. alsó szarmatához tartozó durvamészképződmények aPtacnikés Magyar Érceshegység tövén a Garamvölgyben, széleiken az andezitekre transgredálva ; ellenben a medence mélyebb részei felé csak agyagos és homokos kifejlődés van. A magasabb szintekben pedig terresztrikus conglomerátok, melyek