Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Noszky, J.: A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: II. A miocén

nyoma a régibb szarmata képződmények kimaradásával egyéb képződményeken is megtalálhatók (83. p. 196—197). A Duna déli oldalán, a bicskei medence közepén és keleti szélein bukkannak ki az érdekes meszes-homokos alsó szarmata-képződmények. Köztük a Tinnyétől délre eső előfordulást sok Ostrea jellemzi. Ilyen van még Bér felett a Cserhátban és Törökbálin tt ó 1 DK-re is. A bicskei medence keleti peremén jól látható, hogy a szarmata a közép vagy felső oligocén agyagos homokos képződményeire települt, amelyen Torbágy és Páty felett a Helvétien magas u. n. Grundi faciesének megfelelő kavicstakaró roncsai ékelődnek be. • ABiatétényi plató hatalmas, középen feltört szarm ata takarója úgy faunisztikailag, mint gyakorlatilag is nagy fontosságú és változatos képződményeivel közelségénél és alapos feltárásainál fogva egyike klasszikus területeinknek. Kelet felé a Duna völgyének nagy lezökkenései szakítják meg a szarmata vonulatot, de tovább keletre Kőbányán újból a felszínre kerül, sőt helyenkint, bár eltakartam már előbb is megvan (Illés u. 101, Pest-Erzsébet). K és EK felé a fiatal pannon képződmények alá sülyedve eltűnik és csak a déli Cserhátban, Püspökszilágy körül bukkan ki újból roncsokban és foszlányokban. E roncsokból lehet következtetni a pestvidékiekkel való összefüggésre, illetőleg annak a területnek sorsára, melyet e vidéken a felső pannonig tartott eróziós periódus jórészt elpusztított, főkép a szarmatát, amely a Zagyvavölgy nagy letörése alkalmával felnyúló és délre kiszélesedő hatalmas tengeröblözetben keletkezett. Az alsó szarmata rétegek összefüggően Galgagyörktől kezdve követhetők a Cserhát belső, délkeleti peremén, részint homokos, részint márgás és meszes kifejlődésben, Acsa és Vanyarc között pedig Cerithium-os anyagok alakjában. Ez a kifejlődés azután feljebb Buják alatt is megvan a Zagyva ö b 1 ö z e t mélyebb részlete felé. mutatván hogy a szarmatában is alapos facieskülönbségek voltak a mélységek tekintetében. Természetesen átmeneti képződmények is vannak. A déli. Cerithium-os agyagelőfordulásokat Acsa felett csak aprócska foszlányokban észlelni, mert a fiatal felső miocén terresztrikus lerakódásai, ill. a letörés itt eltakarták, vagy lepusztították. Annál nagyobb vastagságban és változatosságban maradt fenn Vanyarc környékén, ahol egész csomó egymás fölötti változat és egymás melletti facies észlelhető. A B é r - B u j á k - B ok o r és K u t a s s ó i medencében, vagyis a Cserhát nyugati vetődési darabjának mélyre billent szárnyában, a szarmata rétegek helyenkint a lajtamészkövek felett is transgredátnak.