Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

A nyakszirtcsont (os occipitale) l. a 23. képen). Az occipitale részei a kanárimadár nyakszirtcsontján a következők : 1. a basioccipitale, 2. a squama occipitalis, 3. a partes laterales v. exuccipitalia, 4. a foramen magnum, 5. a condylus occipitalis. A basioccipitale nagy tagozottságot tüntet fel. Vízszintesen húzódó szalag vagy léc alakjában találjuk meg. A középsíkban rajta dorsalis irányban mindinkább mélyülő félkörös fovea mélyén az apró gömbölyű condylus emelkedik ki (1. a 23. képen). A foveába mélyed az atlas már említett ventralis tömege, a condylus pedig ennek fossájába illik bele. Az atlasszal izesülő résztől laterálisán a basioccipitale kidomborodik, közel a lateralis széléhez két apró lyuk vehető észre a nervus vagus és a n. hypoglossus részére. A condylus és e lyukak között a kupolaszerű kiemelkedésen három mélyedést találhatunk. A partes laterales keskeny csíkként húzódnak a foramen magnum oldalára, míg dorsalisan a squama occipitalis-t éri el, mely gyengén fejlett. A foramen magnum aránylag nagy (1. a 23. képen), átmérője 3*5 mm, míg pl. a basioccipitale mérete a condylus és a sphenoidale között nem éri el az 1 mm-t. Az öreglyuk nagyjában kerek, átmérője csak a mákszemnyi condylus mellett rövidebb. A foramen magnum a koponya basalis felületére húzódott. Processus jugularis nem található. Az ékcsont (os sphenoidale) (1. a 23. képen). A kanárimadár sphenoidale ja a koponyaalap legnagyobb részét adja. Mélyen kidomborodó aboralis része sagittalis keresztmetszetben jól feltünteti az ékcsonti öblöket, sinus sphenoidales. Az ékcsont testének caudalis része (basisphenoidale) a basioccipitalera húzódott s ezt apicobasalisan támogatva részben fedi is. Az ékcsont apicalis irányban hovatovább keskenyedik (praesphenoidale) s a rostrum, sphenoidale-b&n csúcsosan végződik. A basisphenoidale laterálisán szélesen terjed ki s részben az occipitalera is reáhúzódik. A temporaleval, valamint a parietaleval is érintkezik a messze kiterjedő szárnyai révén. A rostrum mögött helyeződik a basisphenoidalen a töröknyereg, sella turcica, melyet a rostrumtól vékony átlátszó csontlemez választ el. A töröknyereg mély. A dorsum sellae-n basalisan, vagyis a sphenoidale testén közvetetlenül, jól fejlett kerek lyukat találni. A töröknyereg verticalis gerincein úgy apicalisan, mint aboralisan egy-egy lyuk van. Az ékcsont szárnyai, alae sphenoidales, közül az alae temporale« szemgödör erős aboralis falzatát adják. Az alae temporales dorsalis széle a foramen opticum-ot szegélyezi. Medialisan pedig mindkét szárny közösen