Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Zimmermann, G.: A kanárimadár (Serinus canarius) csontos váza

egy lyukat alkot, mely a rostrum fölött, az ethmoiclaleból alakult saeptum interorbitaletől aboralisan helyezkedik el. A rostrum egyenes, trombita alakú, oldalt lapított, mely a saeptum interorbitale alatt és vele együtt messze előrenyúlik (1. a 24. képen). Az ékcsont orbitális szárnyai csökevényesek. A. rostacsont (os ethmoidate) (1. a 24. képen). A kanárimadár rostacsontja vékony, áttetsző csontlemez, mely a két szemgödröt választja el egymástól, saeptum interorbitale ; ez tulaj donképen csak a lamina perpendicularis-nsük felel meg. A rostacsont többi része, lamina cribrosa és partes laterales, hiányzik. A saeptum interorbitale két párhuzamos lemezből áll, e lemezek középső része aboralis irányban hosszabbra nyúlt, mint a lemezek basalis, ill. verticalis részei, s ez a köztük medialisan fekvő csontlemez hidat alkot az agykoponya irányában; ventralisan kis taraj van rajta, mely a rostrumot is elérheti. 2. Páros agykoponyacsontok ; «) a homlokcsont, os frontale ; ß) a falcsont, os parietale ; y) a halántékcsont, os temporale. A homlokcsont (os frontale) (1. a 25. képen). A kanárimadár agykoponyáján a legnagyobb terjedelmű csont a frontale, mely a nasalétól csaknem a nyakszirtig terjed, a fejtető csontos vázát egyedül ez a csont alkotja. Mindkét oldalon hatalmas félgömbként terül el. A mediansíkban a két homlokcsont között a sutura sagittalis mély árkot tüntet fel. Laterálisán a temporaléig nyúlik, caudalisan a parietale határolja. Ezenkívül még a szemgödörbe is behajlik s annak széles, erős felső szegélyét adja, mely erősebb crista alakjában vonul végig egészen az orbita elülső széléig (1. a 24. képen). A sinus frontales nasalisan sokkal nagyobb ürtartalmúak, mint a verticalis részen vagy az occiput felé. Sima külső felületével szemben, a homlokcsont belső felületén ujjbenyomatokat, impressiones digitatae, találhatunk. A falcsont (os parietale) (1. a 23—25. képen). A kanárimadár falcsontja olyan apró, hogy szinte az occipitale squamajának tűnik fel. A falcsont a koponyaüreg aboralis falán helyezkedik el. Külső felülete sima, erősen domború. Belső felületéhez közel a hallókészülék csontjai találhatók, a felület ujjbenyomatokat tüntet fel.