Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai
1 sarokcsont. 1 ujjperc. 1 kéz- és I lábpatacsont, továbbá a bal könyökcsont olecranonjának, valamint a jobb láb metacarpusának distalis töredéke. Mind a 6 csont átlagos nagyságú, kifejlett szarvasbikára vall, míg a rózsatő-töredék a közepesnél jóval hatalmasabb termetű, öreg példányra enged következtetést vonnunk. Sajnos, hogy ennek a csontnak körméretét KITTENBEKGEB KÁLMA x tisztelt barátom is csak hozzávetőleg állapíthatta meg 247 mm-ben, mert egy darabja hosszanti irányban is lehasadt. 3. Őz (Capreolus capreoltts L.) Két darab agancs-töredék magában is elegendő bizonyítéka az őz itteni szereplésének. Az egyik az agancs töve, a homlokcsont kis részletével, a másik töredék pedig agancs-vég. Lehetséges, hogy ez a két töredék ugyanegy őzbak fejdísze volt. annál is inkább, mert ennek a két töredéknek megtartási állapota, színe és méretei erre vallanak. Bizonyára ugyanazon a helyen került napfényre a metatarsus egy kisebb töredéke is, amely szintén világos (sárgás) színű. Ezekkel szemben a bal sípcsont distalis vége. továbbá egy valószínűen ide sorozható metacarpus-, valamint egy bordatöredék sötétbarna színével élesen elüt a föntebb leírt csontok színétől. Tehát más rétegből s valószínűen más példányból származó csontok. 4. Vaddisznó (Sus scrofa L.) Az 1. képen természetes nagyságban bemutatott bal felső agyai' magában is meggyőző bizonyítéka nem csupán annak, hogy a vaddisznó a neolit-korszakban lakója volt az Alföld mocsaras rengetegeinek, hanem annak is. hogy ez az emlősfaj itt valósággal lét-optimumban élhetett. Ez a 84 mm körméretű vadkanagyar ugyanis kézzelfoghatóan igazolja, hogy itt több. mint 3 mázsás példányok is tanyáztak s egyúttal azt is, hogy a neolit emberének nem csekély bátorságot és leleményességet kellett tanúsítania, amikor ilyen hatalmas termetű és erejű vaddal szállott szembe 1 ). Mindenesetre rendkívül sajnálatos, hogy ennek a kapitális példánynak koponyája, "vagy legalább néhány foga — legelső sorban alsó (hosszú) agyara — nem került napfényre. Ez utóbbi hiányában — hogy legalább ') Hírneves afrikautazónk, KITTI:M;I:Í;<.I;I: KÁLMÁS szerint a kökénydombi agyar az afrikai óriásdisznó (Hylochoerus Meinertzliagcni) — a benszülöttek nevén „mukuiu" — agyarának is beillenék.
