Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Gaál, I.: A hódmezővásárhelyi neolitkori telep gerinces maradványai

ványai mind fölismerhetetlenek lennének. Sajnos csak az. hogy ezek a szilánkok még a megbízható kiegészítést sem teszik lehetővé s csak az egyiken látható a homlokcsont kis töredéke. Igaz, hogy ennek a töredéknek látható bélyegei — legelső sorban némileg megállapítható előre- és fölhajlása — élénken emlékeztetnek a Bos primigenius szarvállására. De ezeket — a faj közelebbi meghatározására nem eléggé alkalmas — szilánkokat mellőzva, olyan csontmaradványok is vannak a kökénydombi anyagban, amelyek a háziállattá lett tulok ottani szereplését is bizonyossá teszik. A maradványok a következők. : 1 sarokcsont (teljesen ép), 1 orsócsont proximalis. továbbá egyik metatarsus distalis epiphysise ; s mindezeken kívül két metacarpus proximalis vége. Megjegyzendő, hogy míg az előbb fölsorolt három csontmaradvány egymáshoz való arányában nem annyira eltérő, hogy több állattól való eredésüket kelljen föltételeznünk, a két metacarpus darab okvetlenül két külön állattól származik. Ezt kétségtelenné teszi egyfelől az. hogy mind a kettő a jobb láb metacarpusa, másfelől pedig a megállapítható méretkülönbség is

1 ). Az ismertetett 5 csont kétségtelenül kinőtt állatoktól származik s ezek alapján, —• ha a rassz pontosabb megjelölésére nem is nyújtanak módot, — annyit mondhatunk, hogy a Kökénydomb őslakóinak szarvasmarhái közepes termetűek voltak s így nem valószínűtlen, hogy a Bos taurus brachyceros alakkörébe tartoztak. Megemlítem végül, hogy néhány — pontosabban meg nem határozható — csonttöredéket nagy valószínűséggel mondhatunk borjútól vagy borjaktól származónak, mert egy szarvcsap hegyének 59 mm-nyi töredéke is arra vall, hogy a borjúhús nem volt ismeretlen a telepen. 3. Kecske (Capra sp,). A kökénydombi csontanyagban első pillanatra szembeötlő három szarvcsap töredék, amely már alapjánál fogva is elárulja a kecskét. Nagy kár, hogy mind a három töredék fölötte hiányos s a megfelelő koponyacsontoknak nyomaik is alig vannak töveiken. A legnagyobb termetű példányra egy baloldali szarvcsap-töredék (.4) utal. Ennek hossza 129 mm. Megfelelő kiegészítés szerint az egész hosszúság legalább 375—380 mm-re rúghatott. Tövének körmérete 139 mm. hosszabb átmérője 56 mm, a rövidebb pedig 34"5 mm. Valamivel hosszabb, de egyúttal jóval vékonyabb egy másik, ') A vékonyabb csont körmérete a corpuson 91 mm, míg a vastagabbé 103 mm.