Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Éhik, Gy.: Két új földipocok hazánkból

KÉT I'M FÖLDIPOCOK HAZÁNKBÓL. Irta: DB ÉUIK GYULA. ZW KI NEUE ERDMÄUSE AUS UNGARN. Von DR JULIUS ÉHIK. l. Pitf/iitf/s subterraneus matrensis n. subsp. A vizsgált anyag a Mátrafüred melletti Kékes-ről (Mátra hegység) származik és pedig 940—1000 m magasságból, ahol 1929. évi október hó 16—18-ig összesen 7 példányt gyűjtöttem. amelyek közül 4 C és 3 volt. Az új alfaj típusa a 3690/6. számú Q : méreteit lásd a mellékelt táblázatban. Leírás: Az új alfaj színe a P. Kupélwieseri O. WETTST, színével egyező, vagyis jóval sötétebb mint a P. subterraneus törzsalakjáé. Fogazata a P. Kupelwieseri-től eltérő. Nevezetesen az m

;i-on a negyedik külső kis zománcéi kezdeménye egyetlen példányon sem látható. Az mr-ön az a készség, hogy a harmadik külső zománchurokkal szemben egy harmadik belső zománchurok is keletkezzék, a hét állat közül csak egy példányon észlelhető ; ez a harmadik belső zománchurokkezdemény —WETTSTEIN szerint — a P. Kupélwieseri összes példányait jellemzi. Ezenkívül a P. Kupélwieseri-nek mintegy 50%~át jellemzi, hogy az m-en az elülső sisakalakú zománchurok nyaka erősen befűződött, úgy hogy nevezett hurok hátulsó része egy második (két háromszögből összeolvadt) rombuszt alkot. A P. subterraneus matrensis három példányán ez a befűződés majdnem összeérő, míg négy példányon csak a befűződés feltűnően erősebb volta észlelhető. Sokkal lényegesebb a különbség azonban a két állat koponyájának felépítésében. Az összehasonlításul rendelkezésemre álló P. Kupélwieseri koponyája feltűnően szögletes, tarajos, az agykoponya téglalap alakú. A tarajak ugyanis az agykoponya tetején egy sajátságos paizsalakú területet határolnak ; a pajzs hátulsó transversális szélét 3 rövidebb — az os interparietal hátsó szélét, vagyis a sutura lambdoideát követő —-