Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Éhik, Gy.: Két új földipocok hazánkból
taraj határolja : majd jobbról-balról egy-egy hosszú taraj halad az agykoponya szélével párhuzamosan a koszorúvarratig (sutura coronalis). ahol megtörik és ugyancsak az agykoponya szélével párhuzamosan egyegy rövidebb taraj halad befelé, amely egy újabb törés után az interorbitális tájékra húzódik ; úgyhogy végeredményben a pajzs egy olyan nyeles téglalaphoz hasonlít, amelynek csúcsai rövid élekkel tompítattak. A pajzs területe mintegy egy síkba eső, csupán az interparietale és parietaliáknak egy igen kis része dűl az occipitale felé. A pajzs széleit határoló tarajakon kívül levő csontfelületeknek a koponya szélei felé való meredeksége feltűnő.* A P. subterraneus matrensis koponyája felülről nézve domború, sima, nem tarajos s így az egyes koponyacsontok széles ívben haladnak a koponya széle felé. Az agykoponya tojásdad alakú. Míg tehát a P. Kupélwieseri a P. subterraneus subterraneus-tói színben, fogazatában és koponyaalkatában egyaránt eltérő, s így jól definiálható önálló faj, addig a P. subterraneus matrensis mindössze csak színezetében és fogazatának egyes sajátságaiban különbözik ez utóbbitól. Éppen ezért az új állatot csak mint a P. subterraneus egy helyi változatát, helyesebben mint új alfajt foghatjuk fel, amely nálunk az alhavasi tájban csak kisebb mértékben módosult. Nagyon érdekes, hogy az alhavasi élettér (biotop) úgy az ausztriai mind a magyarországi Pitymys-ekné] azonos színváltozást — sötétedést — idézett elő, sőt bizonyosfokú parallelizmus kétségtelenül a fogazat szerkezetének kialakulásában is észlelhető. Das untersuchte Material stammt vom Kékes bei Mátrafüred (Mátra-Gebirge), aus einer Höhe von 940—1000 m, wo ich im Jahre 1929. vom 16—18 Oktober zusammen 7 Stück gesammelt habe, darunter 4 9 und 3 cf. Der Typus der neuen Unterart ist das Weibchen No 3690/6 ; die Masse sind auf beiliegender Tabelle angeführt. Die Farbe der neuen Unterart ist mit jener von P. Kupélwieseri O. WETTST. übereinstimmend ; ist also bedeutend dunkler als P. subterraneus. Das Gebiss weicht von P. Kupélwieseri ab ; insbesondere zeigt m 3 bei keinem einzigen Exemplar die Anlage der vierten äusseren Schmelzfalte. Unter den sieben Tieren zeigte m L ' nur eines einzigen Exemplares die Tendenz zur Bildung einer Innenschlinge an der Innenseite der 3. Aussenschlinge ; diese dritte innere Schmelzschlingen-Anlage charakterisiert nach WETTSTEIN sämmtliche Exemplare von P. Kupélwieseri. * Hogy ez a j>ajzsalakú koponyatető a.P. Kiipeltoieseri összes példányait jellemzi-e, azt nem tudtam eldönteni.
