Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)

Krepuska, Gy.: Kiegészítő adatok Budapest véglényfaunájához

XXVII. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1930. KIEGÉSZÍTŐ ADATOK HUDAPUST VK(31JENYFAUNÁJÁH(YÁ. Irta : KKEPUSKA GYULA. ERGÄNZENDE ANGABEN ZUR PROTIST E NPAUN A VON BUDAPEST. Von JULIUS V. KEEPUSKA. Az Állattani Közlemények XVI. kötetében megjelent munkámban (4) a termőhelyek rövid ismertetése után systematikus sorrendben felsoroltam Budapest véglényeit (a Dinoflagelláták kivételével) és az egyes fajokon belül azok idő- és térbeli előfordulását is megadtam. Kívánatosnak látszott azonban Budapest véglényfaunájának a vizek természete szerinti csoportosítása is. Ez a csoportosítás azonban ma „még" vagy „már" nem vihető keresztül. „Már" pedig azért nem, mert azok a vizek, vízterületek, melyek faunáját tanulmányoztam, jórészt eltűntek, áldozatul estek a város fejlődésének. így betömték a Törökvész clüTő téglagyári agyaggödrét, az Orczy-kert tavát. Lecsapolás folytán eltűnt a víz az aquincumi amphitheatrum közepéről, továbbá az a vizenyős terület, árok is, mely itt a vasúti töltés baloldalán (a híd felé) a Krempel-malomtól csaknem a Dunáig terjedt. Különösen ez utóbbi, erősen mohás lelőhelyért kár, mert legbiztosabb gyűjtőhelye volt a kovavázas Heliozoáknak, így a nálunk ritkaságszámba menő Aclinosphaerium Eichhorni-Jiëbk. Eltűntek pedig e vizek anélkül, hogy ezek a minden vizsgálat kiinduló pontját tevő physico-chemiai adatok megállapíttattak volna. A megmaradt termőhelyeink physico-chemiai csoportosításai a maguk teljességében sem lehetségesek „még", mert mindössze néhány adat áll csak még rendelkezésünkre, melyek közül csak a Horthy Miklósúti (a volt Atlós-úti) tavat említem, mely tó vizének fajsúlyát és a benne elnyelt O

a mennyiséget néhai DR SCHEITZ PÁL határozta meg. Adatait DR ENTZ GÉZA, ki először kísértett meg hazánkban ilyen csoportosítást, munkájában (1) közölte is.