Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)
Gaál, I.: Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából
hogy ez szinte telítve van csontmaradványokkal. Már itt, jegyzem meg tehát, hogy az új barlang emlős faunájának több, mint 90%-a ebből a rétegből került ki. Jellemző fajai közül legyen elég itt csak a kétségtelenül innen származó lemminget, pocokny n I a I. havasi pockot s a rénszarvast említenem 1 . A legfelső diluviális réteg feküjében világosabb sárga, plasztikus agyagot (c) tárt föl HILLEBRAND, eddig 1 m vastagságban. Ennek a képződménynek egész tömege azonban eddig ismeretlen, mert sem teljes vastagságát, sem kiterjedését nem ismerjük. Az eddigi adatok szerint azt kell róla megállapítanunk, hogy benne aránylag kevés az ősmaradvány. Leggyakoribb a barlangi medve csontja, ami viszont a fedőrétegből hiányzik. Faunáik alapján tehát a legfelső diluviális képződményt postglaciálisnak, illetőleg késő magdalénmek minősíthetjük, míg a feküréteg mélyebb szintje glaciálisnak látszik. Hogy emberőseink ismerték és használták ezt a barlangot, faszéndarabok, valamint pörkölt és feltöri csontok kétségtelenül igazolják. S ezt annál határozottabban állíthatjuk, mert koptatásnak, illetőleg folyóvíz hurcolásának semmi nyoma sincs a csontokon. Az ősmaradványokat tehát elsődleges lelőhelyen levőknek mondhatjuk. Végül az is világosan megállapítható, hogy emberi lakóhelyül ez a barlang csak addig szolgálhatott, amíg az üreg kitöltése nem haladt előre túlságosan. Ekkor azonban annál alkalmasabbá vált kisebb-nagyobb ragadozók számára, amit az általuk behurcolt apróbb állatok: főként kis rágcsálók és madarak maradványainak óriási tömege kétségtelenül igazol. Érdekes, hogy artefactum eddig még nem kí^-ült elő a bajóti új barlangból. Álla t i (') s m ara d v á n y o k. Itt újból hangsúlyozom, hogy egy-két recens fajnak az új barlang faunájában való előfordulása mindenképpen valószínű, sőt bizonyos. De minthogy sem a. gyűjtés idején, sem pedig a maradványok meghatározása kapcsán nem lehetett a subfossilis csontokat a kétségtelenül fossilisaklól minden esetben határozottan elkülöníteni, a két felső réteg (1. rajz, a, b) faunáját egyelőre egységesnek és alapjában postglaciálisnak tekintem. Ezt az is lehetővé teszi, mert az új barlang emlősfaunájának alig' van olyan faja, 1 Ezeket a fajokat, több mással egyetemben, — előzetes meghatározásaim alapján, — először HiLLEHKANn sorolta föl innen „Über neuere Funde ..." etc. (1926) cimfi dolgozatában.
