Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)
Gaál, I.: Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából
Ugyanazon esztendő július havában az új barlangban folytatta kutatásait HILLEBRAND. x\satásainak eredményeiről röviden a „Die Eiszeit"' c. folyóiratban 3 emlékezett meg. A lelőhelyre vonatkozó adataimat tehát részint innen, részint pedig HILLEBRAND JENŐ följegyzéseiből és szíves szóbeli közléseiből m erít e m. Ugyanitt — elöljáróba — még csak azt kell megemlítenem, hogy a bajóti új barlang állati ősmaradványai először ÉHIK GYULÁ-IIOZ kerültek meghatározás és földolgozás céljából. Egyenes kérésemre azonban ÉHIK szívesen adta át nekem az érdekesnek Ígérkező anyagot. Fogadja tehát ezért is, valamint munkám közben tőle több ízben kapott fölvilágosításaiért s a gondozására bízott múzeumi recens anyag használatra való szíves átengedéséért is őszinte köszönetem. , Az új barlang eddig föltárt rétegei. Az ősember nyo m a i. Miután a bajóti új barlang állati ősmaradványai tekintélyes számuknál fogva is, meg az ott előforduló fajok minémüsége szerint is igazán érdekesek, előfordulási viszonyaikat a. mellékelt vázlat (1. rajz) kapcsán kellően meg kell világítanom. A jANKovicH-barlang előterét alkotó alluviális törmelékréteg legalsó részlete az alsó barlangba is benyúlik (a réteg). Itt azonban már csak 10—15 cm-nyi van belőle. A többi, minthogy a barlang szája közben elzáródott, már kivül rekedt. Ennek az alluviális rétegnek jelenléte bizonyos fokig zavaró körülménynek mondható; hiszen ennek révén holocén fajok is szerepelhetnek a barlangból kikerülő maradványok közt. Mert ámbár ez a sötétszinű réteg meglehetősen élesen válik el az alatta fekvő, sötétsárga diluviális barlangi agyagtól, e keltő faunáját gyűjtés közben nem sikerült külön tartani. Az elkülönítésnek HILLEBRAND szerint az volt a főakadálya. hogy a csaknem színültig kitöltött barlangban hasmánt fekve lehetett csak dolgozni, rendkívül kellemetlen, zavaró mellékkörülmények közepette. Az alluviális és legfelső diluviális rétegek csontanyagának ilyetén összevegyülése azonban, — amint ez alább, a részletesebb leíráskor világosan kitűnik. — a fauna meghatározását egyáltalán nem befolyásolta. Mindamellett megjegyzem, hogy az ásatások remélhető folytatása alkalmával, amikor a kiásott üreg nagysága majd megengedi, a kikerülő anyagot szigorúan külön tartjuk. A legfelső diluviális réteg (b réteg) — típusos sárga barlangi agyag — 10—20 cm vastagságban van meg. Minden túlzás nélkül elmondható, S HILL unit AND E.: Über neuere Funde aus dein imgarländiseben Paläolithikunt. (Die Eiszeit. III. Bd., Leipzig, 1926.)
