Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

Astrachan között a Wolga mellékét és az orenburgi tartomány Uraitól délre eső részét." GREVÉ további részletezését összevonva, a mezei görény Nyugatszibériában az Altai hegység (Tien-san és Alatau) és az Uralhegység között elterülő pusztákat lakja; nevezetesen Semirjecs, Fergana, Bokhara, Sir-Darja, Turgai és Orenburg tartományokban él. GREVÉ még megjegyzi, hogy az állat nyilvánvalóan csak a közönséges görény varietása, minthogy fakósárga görények, amelyeket az Eversmanni-ho'/, lehetne sorolni, Európában is élnek. Egy ilyet látott ő a mecklenburgi múzeumban Maltzauban. TROUESSART 1897-ben megjelent emlőskatalógusában a felsorolt helyeken kívül már a Don-folyó környékéről, vagyis kissé nyugotabbrót is említi. 1908-ban K. A. SATUNIN a Wolga, Don és Kaukázus által határolt területről ismertet M. Eversmanni példányokat.

1 ZELIZKO egyik munkájában

2 lábjegyzetben közli, hogy kérésére MATSCHIE megvizsgálta a berlini múzeum anyagát és az ugyanitt felsorolt állatok között egy Odessza környékén gyűjtött példány is szerepel. SOERGEL idézett munkájában (1917-ben) nem foglalkozik részletesebben az állat földrajzi elterjedésével, azonban táblázatán felsorolt állatai között egy Eversmanni Tulceából, Romániából származik 3 s ezek szerint az állat a Duna torkolatának környékén is otthonos. Ezekután korántsem oly meglepő, hogy állatunk hazánkból is előkerült. Hazánkból eddig a következő helyekről ismeretes: Magyaróvár. Ráckeresztur (Fejér m.), Budafok, Dunakeszi (Pest m.), Isaszeg (Pest m., levélbeli értesítés), Pusztapó (Szolnok m.), Pusztakengyel (Szolnok m.), Derekegyház (Csongrád m.), Debrecen (Dr NAGY JENŐ adata), Hódostan va (Zemplén m.), Ujsiska (Zemplén m.) és Telki-Jenő (Pest m.) A hazai példányok leírása. Színezet: A magyaróvári példány alapszíne világos kifakult szalmasárga. Feje teteje a tarkóig füstös (a homlok világosabb), arcorra majdnem a szemekig egészen világos fehéres szalmasárga, a szem körül barnásfekete, a fülkagyló belső tövén barnásfekete szőrök állnak ki, a fülkagyló kiálló része fehéres szalmasárga. A hát világos szalmasárga szinét 2

/s részben feketevégű fedőszőrök teszik sötétebb árnyalatúvá, a 1 K. A. SATUNIN : Die Säugetiere des nordöstlichen Ciscaucasiens. (Mitteil. d. Kaukas. Mus. III. 1908, p. 147.) 2 ZELIZKO J. V.: Der Steppeniltis (Foetorius Eversmanni Less.) im Diluvium bei Wolin. (Bull. Internat. Acad. Sc. de Boheme XXVI, 1918, No. 59, p. 8.) 3 SOERGEL : 1. c. p. 173.