Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

legtöbb fedőszőr testének hátsó telén van. A farok végső fele tiszta fekete. A hasoldal világosabb és élénkebb színű, a hátulsó lábak előtt a has középvonalában a szaturnusz-vörösnek ragyogó világosabb árnyalata látható (RLDGEWAY, t. VII, 16). A hátulsó lábak térdtől lefelé, a mellső lábak a válltájéktó! kezdve sötét barnásfeketék, ugyanilyan színű még a melltájék, a szegyesont caudális végétől kezdve a torokig. A pusztapói görény hátának caudális fele sötétebb színű, minthogy a fekete fedőszőrök sűrűbben elhelyezettek. A has színéből a ragyogó szaturnuszvörös szín hiányzik. A budafoki példány alapszíne élénkebb szalmasárga színű s általában világosabb színűnek látszik. Egyébként részleteiben a magyaróvári példány színével egyező. Hasonlóképen a derekegyházi öreg hím példány színe is világosabb, a homlok világosabb, fejeteteje halványabban füstös. A koponya. Ha a mezei görény hazai példányai koponyaméreteinek középértékét HENSEL adatainak középértékeivel vetjük össze, azt látjuk, hogy a hazai példányok méretei jóval nagyobbak. SATUNIN 1908ban idézett munkájában (p. 148) figyelmeztet arra, hogy HENSEL csupa sareptai állatot vizsgált, amelyek valószínűleg a mezei görénynek csak egy helyi változatát képviselik. SOERGEL különböző vidékekről származó állatokat és csak hímeket vizsgált ;

1 így érthető, hogy méreteinek közepesei HENSEL méreteinek középértékeit túlszárnyalják. A magyar mezei görény koponyái, a SOERGEL által mért orosz mezei görénykoponyákat (a hímeket hasonlítva össze!) nagyságban megközelítik, aránylag azonban keskenyebbek. Ha kiszámítjuk, hogy a zygomatikus szélesség hány százaléka a koponya hosszának (I. táblázat, 19.), válik csak feltűnővé ez a különbség. SOERGEL állatain a százalékszám 70.4, a magyar példányokon csak 63.4. Még HENSEL jóval kisebb állatainak koponyája is aránylag jóval szélesebb, mint a magyar mezei görényé. SATUNIN méret-adatait mellőztem azért, mert azok is nyilvánvalóan egy helyi alfajra vonatkoznak ; az általa mért koponyák befüződése középértékben 16*8 ezzel szemben HENSEL, SOERGEL és az én mérésem közepes határai 11*8—13*1 között vannak. A koponyára jellemző befüződés mértékét SOERGEL az alaphosszúság százaiékában fejezi ki és megállapítja, hogy inig ez a százalékszám Mustela Eversmanni esetében 17*6—22"7, addig a Mustela patorius esetében 239—31 "2 °/o-nak felel meg. A hazai mezei görények megfelelő százalékszámait az I. táblázat végén (18) találjuk. Feltűnő, hogy a fiatal 1 SOBROEL megjegyzi, hogy adatai épen ezért varietások megállapítására nem alkalmasak.