Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

A mezei görényt külsőleg bundájúi ink világos sárgásbarna vagy szalmasárga színe jellemzi; a lábak és a mell tájéka barnás-fekele ; ugyanilyen színű a farka is. A koponya sajátságairól a legjobb és a legpontosabb leírást SOERGEL adja.

1 SOERGEL szerint a Mustela Eversmanni koponyájára kivétel nélkül jellemző, hogy a homlokcsontok igen erősen befüződtek, aminek következtében a koponya alsó oldalán a szájpadlás csontja is keskenyebb, az orrnyilas is alacsonyabb, mint a közönséges görényé. A felső és alsó fogsor relativ hossza általában nagyobb és a felső fogsorok hátrafelé egymástól erősen távolodnak; az alsó állkapocs általában véve hosszabb és mindenekelőtt magasabb ; a felső és alsó utolsó zápfogak (in

1 és ni'-') erősen elsatnyultak. 1. ábra. — A mezei görény (A = Magyoróvár ; B = Budafok) és közönséges görény ((! — ttudapest) koponyája. Fig. 1. — Schädel des Steppeniltisses (A = von Magyaróvár; 2> = von I

hidalok) und des gewöhnlichen misses (C = von Budapest). A Masteta Eversmanni elterjedésére vonatkozólag C. GREVÉ a következőket mondja:

2 „A kirgizek „sas y km sün "-ét EVEESMANX Orenburg és Buchara közüti fedezte fel. Az Ural innenső oldalán nem fordul elő, kivéve Sarepta és 1 SOBRGEL W. : Der Steppeniliis, Foetorius Eversmanni Less. aus dem oberen Travertin des Travertingebietes von Weimar (Zeitschrift der Deutsch. Geolog. Gesellschaft LXLX, 1917, TL p, 133—181). 2 GREVÉ KARL: Die geographische Verbreitung der jetzt lebenden Raubtiere. (Nova Acta Aead. Leöp. Carol. Halle LXIII. 1805, p. 183.)