Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

szám közepesen 4*5-nek adódik s így a KoRMos-íéle 5 ^-es átlagon alul marad. Az abnormálisan erősen fejlett orosz példányon is (L. sz. 2843/5) ez a vastagság csak 5 Ellenben jól beleillik a KoRMOs-féle sorozatba a Telki-Jenő-i példány 5*4 ^-es vastagságával. Különben is az összes vastagságméretek a KoRMOs-féle határértékeken belül maradnak. (Lásd II. táblázat 3.) A hazai fosszilis görények arcorra jóval szélesebb, mint a közönséges görényé, ami az orrnyilas alacsonyabb voltával függ össze s így mint tipikus Eversmanni bélyeg könyvelhető el. Hasonlóan állunk KORMOS többi megállapított bélyegeivel is, mert azok mind az Eversmanni bélyegeinek felelnek meg. KORMOS megállapítása szerint a Mustela robusta felső p2-je mind a négy esetben kétgyökerű volt, a hazai recens példányok felén azok szintén kétgyökerűek. KORMOS különben munkájának XXV. tábláján, az 5. rajzon közöl is egy közönséges görénynek vélt igen erősen összeolvadt gyökerű Mustela Eversmanni-ïogaX, annak a példánynak a fogát (Földtani Intézet ^), amelyet itt a fentiekben ismertettem. Egyébként a közönséges görényen is előfordul, hogy a felső p

2 kétgyökerű, mint az a 6. ábrán is látható, csakhogy úgy látszik a legritkább esetekben. A felső mi-re vonatkozó dolgai is mind az Eversmanni-t legkitűnőbben jellemző dolgok. Végül az alsó mi-re vonatkozólag megállapítja, hogy „a fog rendszerint négygyökerü, mint a recens fajon, de néha még egy ötödik járulékos kis gyökér is mutatkozik. Valószínű tehát, hogy az ősökön az a fog még állandóan Ötgyökerü volt." A 2. ábrán két ilyen tényleg nem gyakori ötgyökerü fog látható, egyik egy Eversmanni foga, a másik egy putoriusé. Vagyis ez a visszaütés még ma is, ritkán bár, de mindkét fajon észlelhető. Az elmondottak alapján határozottan állíthatom, hogy a hazai pleisztocéngörény-maradványok a. M. Everxmanni-feqhoz tartoznak. Sajnos a NEWTON-féle eredeti leírást nem volt módomban tanulmányozni. REYNOLDS munkáját (A monograph of the British Pleistocene Mammalia, London 1902—1912), amelyben nem túlságos részletességgel írja le a M. robustä-t és képet is közöl arról, jól ismerem. Sietek megjegyezni, hogy az itt közölt állatnak semmi köze a M. Eversmanni-hoz. A szerző maga is ezt mondja: „The skull is clearly that of a polecat, (Mustela putorius — the polecat!) the only appreciable difference from Mustela putorius being in point of size." 1 SOERGEL a maueri koponyán kívül Eversmanni-nak határozott még ' A REYNOLDS által leirt áltat bírálatával nem foglalkozom, csupán megjegyzem a/A, hogy ilyen nagyságú recens M. putorius ma nemcsak északon él, hanem hazánkban is előfordul.