Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Éhik, Gy.: Magyarország földipockai

ZIMMERMANN RUDOLF megfigyelése

1 szerint az állat érintésre a hátára veti magát és rúgkapáló lábaival igyekszik a kezet magától eltolni. Fogságban tartott állataim sohasem viselkedtek így, s ezek szerint úgylátszik a hátravetés és rúgkapálás ZIMMERMANN állatának egyéni sajátsága lehetett. ZIMMERMANN megfigyelései alapján arra következtet, hogy az állat szaglóképessége nagyon jó. Megfigyelését SCHREITMÜLLER is megerősíti.

2 Magam is tapasztaltam, hogy bármilyen sok ennivalójuk is volt az állatoknak, a friss eledel ketrecbe helyezése után azonnal megjelentek, hogy legalább megkóstolják és elraktározzák azt. Búvóhelynek ketrecükbe egy kis faládikát helyeztem, amelyet annyira telehordtak kukoricával, hogy alig bírtak a sok felhalmozott eledeltől a ládába menni. A kukoricaszemeknek csak a lágy részeit, a csirát ették meg, egyébként szívcsen fogadták nemcsak a másfajta szemestakarmányt, hanem a különféle zöld táplálékot is. Szaporodásra nem sikerült bírnom őket, bár ugyanakkor az ugyanolyan viszonyok között tartott mezei pockaim elég sűrűn kölykeztek. Állataim mintegy 3 hónapi fogság után bélcsavarodással kapcsolatos felfúvódásban pusztultak el. Megjegyzések a faji bélyegekhez. MILLER az európai Pitymys-eket 3 csoportra osztja :

3 megkülönböztet egy subterraneus, egy Savii és egy ibericus csoportot. Határozó kulcsa szerint a subterraneus-csoportot is két alcsoportra lehet osztani. Az egyik alcsoportban az agykoponya magassága, beleértve a dobcsont magasságát is, szélességének körülbelül 65va, a másik alcsoportban 70 Va. 01 mm-es mérési hiba a számításban mint 1% hiba jelentkezik; 0"1 mm-es hibát a legpontosabb óramutatós tolómércével is könnyen ejthetünk. Ha mérés közben minden egyes mérésnél hibásan mérek, két mérésről lévén szó, a százalékos hiba legalább 2, de ennél rendesen több, mert rendkívül nehéz pontosan lemérni az agykoponya magasságát, beleértve a dobcsont magasságát is. MILLER könyvében az sincs pontosan körvonalozva, hogy mit ért az agykoponya magassága alatt? Honnan és hogyan méri azt? Többször ismételt méréseim tanúsága szerint mindig más eredményt kapok, ha a tolómérce két szára közé a dobcsont alsó szélét és a koponya tetejét veszem és pedig azért, mert az agykoponya legmagasabb pontja közelebb lévén az orr csúcsához, mint 1 ZIMMERMANN R. : Ein Beitrag zur Kenntnis der Kurzohrigen Erdmaus Microtus subterraneus Sélys. (Arch. f. Naturg. 86, A, Heft 8, 1920, p. 84—92.) 3 SCHKEITMÜLLER: Einiges über die Kurzohrige Erdmaus (Microtus subterraneus Sélys) in Nordfrankreich. (Arch. f. Naturg. 88, A, Heft 7, 1922, p. 38—42.) 3 Id. mű: p. 753—754.