Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Éhik, Gy.: Magyarország földipockai

a dobcsont, igy ferde átlót mérek, a szemmértékre beállított mérce pedig nem absolut pontos, minden mérésnél más és más eredményt ad. Tehát direkt nem mérhetek, mert ferde átlót mérek, szemmértékünk ilyen alacsony határon pedig nem megbízható. Vagyis az előbb említett módszerekkel, bár csak két mérést kell eszközölnöm, a valóságban a hiba nagyobb, mint 3%. Ilyen aránylag nagy hiba mellett eldönteni azt, hogy állatunk melyik alcsoportba tartozik, nem lehet. Ezeket kiküszöbölendő, kénytelen voltam méréseimet módosítani. Lemértem az agykoponya palatinális magasságát a dobcsonttal együtt olyképen, hogy a mérce egyik szárát a fogsor és dobcsont alsó szélére illesztve fogtam a koponyát a tolómérce két szára közé. Ugyanezen diagonális mentén könnyen mérhetjük le az agykoponya magasságát bulla nélkül is, ha a tolómérce egyik hegyes végét a szárnycsonti hézagba (fossa interpterygoidea) fektetve fogjuk az agykoponyát a tolómérce szárai közé. A két mérési adat különbsége pontosan adja a dobcsont magasságát. Végül lemértem az agykoponya nyakszirti magasságát bulla nélkül és pedig a nyakszirtcsont alapjának hátsó szélétől, a nyakszirtcsont legmagasabb pontjáig. Ehhez a magassághoz hozzáadtam a kiszámított dobcsont magasságot és az igy kapott értékkel számítottam. így kapott értékeim inkább megközelítik MILLER számításainak eredményeit. Természetesen még mindig nyílt kérdés marad az, hogy számításaink megfelelnek-e a valóságnak? öVos indexkülönbség, tekintettel az aránylag óriási hibalehetőségekre, szerintem nem alkalmazható határozó kulcsokban mint alcsoportokat elválasztó bélyeg. Sajnos, ezzel kapcsolatban azt is be kell vallanom, hogy én ehelyett, ezidőszerint nem tudok jobbat ajánlani. MÉHELY az emlősök faji critériumának a párosodó szerveket tartja

1 s a fajok meghatározásánál elsősorban a penis alakját veszi figyelembe. MÉHELY nézetének megfelelően megvizsgáltam a hazai Pitymys-ek peniseit is és áttekintő vizsgálataim a következő eredményre vezettek: 1. Egy lelőhelyről származó állataim peniseinek külső morfológiája különböző lehet. MÉHELY felfogása szerint ez esetben külön faj vagy legalább fajtákról kellene beszélnünk. 2. Egyik általam megvizsgált mezei pocok penisének morfológiája teljesen egyező több hazai Pitymys penisének morfológiájával. Miután a fenti adatok bizonyos fokig ellentmondanak MÉHELY nézetének, a penisek leírását az egyes fajoknál mellőztem. A penisek részletes tanulmányozásának eredményeit egy külön dolgozat keretében fogom közölni. 1 MÉHELY: Magyarország csíkos egerei. (Magy. Tud. Akad. Math, és Természettud. Közlemények. XXXII, 1, 1913, p. 15—20).