Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Szalai, T.: A várpalotai középmiocén faunája

XXIV. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1926. A VÁRPALOTAI KÖZÉPMIOCÉN FAUNÁJA. Irta DE SZÁLAI TIBOR. (5 ábrával). DIE MITTELMIOC ANE FAUNA VON VÁRPALOTA. Von DR TIBOR SZÁLAI. (Mit 5 Figuren). A Várpalotával foglalkozó irodalom ismertetése helyett utalok TELBGDI ROTH KÁROLY

1 idevágó értekezésére. Ö volt az, aki felismerte, hogy a várpalotai lignittelep fekű és fedő rétegeivel együtt a középmiocén alsó részébe tartozik és így nem pontusi képződmény, amint ezt előtte az irodalom vette. , T. ROTH hívta fel figyelmemet erre a szép és érdekes faunára és szíves volt gyűjtött anyagát is átadni. Ebből az anyagból hatvan fajt sikerült meghatároznom. Később ez a szám a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából DR NOSZKY jENŐ-vel végzett gyűjtéseink, továbbá a DR STREDA REZSŐ által gyűjtött anyaggal együtt körülbelül háromszorosára szaporodott. Különös figyelmet érdemel ez a fauna már csak azért is, mert eddig ez a leggazdagabb pontosan meghatározott helvetien lelőhely NagyMagyarországban. A Bánta-pusztai meszes parti konglomerátból, amely az úgynevezett „bryozoás" mészkövekre emlékeztet, kerültek elő a következő kövületek : Serpula sp., Ostrea gigensis SCHLOTH., Ostrea cf. digitalina DUB., Ostrea sp., Anomia ephippium L. var. pergibbosa SACC., Pecten Besseri ANDR., Pecten cf. Beudanti BAST., Amussiopecten cf. gigás SCHLOTH., Aequipeetea cf. opercularis L., Arca cf. diluvii LMK.

; Clypeaster Partschi MICH. 2

, Balamis sp. Az itt végzett VII. számú fúrás 105*15—106'55 m mélységéből : Amphistegina sp., Asteropecten vagy Pentagonaster párkánylemez, Cellepora sp., Ostrea sp. és Pecten sp. kerültek elő. Ugyanezek a 1 T. ROTH K. : A Várpalotai lignitterület. (Földtani Közlöny. LIV, 1924, p. 38—45.) - VADÁSZ E. : Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. (Geologica Hungarica. I. 1914—15, p. 67—277).