Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

egyre vastagodó glauconitos homokkövekbe megy át. Vagyis itt mindenütt az agyagos rétegeket, mint mélyebb tengerben kifejlődött, — de a más helyt homokos fáciesben kifejlődött parti vagy sekélyvízi rétegeknek korban egyenértékeit kell tekinteni. Ugyanilyen a helyzet még a Mátrától Ék-re levő területen (észrevétlen átmenettel a kiscelli agyagokból) Recsktől Szent-Erzsébetig. Itt délen helyenkint directe települnek rá az aquitán riolit-tufák, bár ez az aquitánt kezdő terrestrikus időnek denudatiós hatásával is magyarázható, mert pl. a Miklósvölgy és különösen a Bájpatakvölgyben megvannak a kemény homokkőrétegek, de hogy ezek nem voltak vastagok, mutatják K felé a viszonyok, ahol a rétegsor teljesebb s a homokkőrátelepülés elég vékony (az Egercsehi szénterület Ny. pereme), mig É. felé azután nagyon kivastagodik a homokkő-komplexus és felveszi a glauconitos homokkő jelleget. Ennek a csoportnak az északi részén Pétervására és Födémes között már jelentékeny homokos betelepülések vannak az agyagban, úgy hogy már a vegyes typusba is bele lehetne sorozni ; de ezek a homokkőbetelepülések nem olyan typusúak, mint a Ny nógrádiak, amelyekről később lesz szó. Nem változó, félsós vízi etc. typusúak s kiterjedésük illetőleg vastagságuk is mérsékelt s így még mindig jobban beillenék ebbe a faciesbe. Ide számíthatjuk még a Sajóvölgyi szénterület mélyebb fekűjét is, amelyet azonban csak mesterséges feltárások révén ismerünk (91, p. 333). Ilyen viszonyok vannak Középnógrádban, Kishartyán és Ettes közt. Ellenben a Bükk déli oldalán már kissé más viszonyok vannak, t. i. itt a legmagasabb szintekben Egernél megvan a nevezetes feltárás (az agyagokba ékelt homokbetelepülésben), amelyben T. ROTH K. a sajátságos miocénbe átmenő faunát tanulmányozta (82, 86), ellenben alsó, illetőleg mélyebb részei a K. oligocén kiscelli agyagba fokozatosan, észrevehető határ nélkül mennek át. Ez a viszony követhető tovább K-re is, de már pl. Kácskörnyékén erősen homokosok, illetőleg homokkövesek a képződmények. Viszont dél felé, a felvetett kis részletekben a Cerithium margaritaceum-os, elegyesvízi képződmények jelentkeznek (84). Az u. n. schlierfaciesban kifejlődött f. oligocén képződmények. Ezzel az agyagos faciessel kapcsolatban kell megemlékeznünk az irodalomban több helyt tévesen schliernek vett képződmények, illetőleg előfordulások (70, II, p. 711; 80, p. 273, 274; 101, p. 15—16) rectifikátiójáról; illetőleg ezeknek a tévedéseknek magyarázatáról. T. i. a felső oligocén agyagos és vegyes faciesekben tényleg sok helyt fellépnek a miocén schlier u. n« ottnangi facieséhez igen hasonló kifejlődésű, mélyebb tengeri, homokosagyagos képződmények, amelyek nemcsak lithológiailag mutatnak nagy