Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

III. Felső Oligocén (Cattien v. Kasselien). Voltaképen ennek a rétegei alkotják az ÉK Középhegység (Palócz-föld) felszínének a zömét, nem pedig a miocén rétegek, ahogy eddig feltüntették. Ennélfogva ezek részletes ismertetése úgy tudományos, mint praktikus szempontból nagyfontosságú, különösen pedig a nagy változatosságban fellépő faciesváltozatokra való tekintettel. A könnyebb áttekinthetőség végett itt külön tárgyalom 1. az úgynevezett mélyebb tengeri — agyagos fáciesben, 2. a váltakozó—kevert fáciesben s végül 3. a jórészt homokos, illetőleg sajátságos glauconitos homokkő-faciesben kifejlődött rétegeket, amelyek lényegileg, vagyis korban egyenlő értékűek, s amelyek az egyes vidékekre jellemzők is. 1. Az agyagos faciesek. Ezek átmenete lefelé a középoligocén kiscelli agyagokba olyan észrevétlen, hogy pontos elválasztásuk azoktól lehetetlen. Annál is inkább, hiszen még a homokkövekkel váltakozó fáciesben fellépő agyagok faunája, különösen pedig a foraminiferái — és legtöbbször csak ezeket találjuk meg — olyan azonosságot mutatnak a budai kiscelli agyagokéval, hogy ezek alapján a régiek kénytelenek voltak azonosítani. Csak az újabb vizsgálatok folytán derült ki, hogy ez lehetetlen s így már itt is részletes és összefüggő, nagyobb területet felölelő, speciális helyzetvizsgálatokra van szükség. Az agyagos fáciesben kifejlődött f. oligocén-képződmények legszebben az Ipolyvölgyben, továbbá az ÉK-i Mátra tövében észlelhetők. Az Ipolyvölgyben, az u. n. középnógrádi látszólagos medencében, (mert ez csak orographiailag az, hiszen lényegileg erősen latarolt, kierodált oligocén horst), keleten a felső tagokon még megvan az Észak és Ny. felé egyre vékonyodó homokkő takaró. •— Ez utóbbi a Zagyva és Tárna forrásvidékén legalább 300 m vastag; ellenben itt pl. Szakal-Ludány, Felfalunál és túl az Ipolyon Gsalár, Galábocs stb. körül alig van már nyoma. Itt a kissé homokos agyagra úgyszólván directe települnek rá az alsó miocén kavicsai és riolittufa foszlányai. Ugyanezt észlelhetni a Cserhát ÉNy telérvonulatának alján is. Tovább úgy északra, mint délre megint van vékony, helyenkint kivastagodó homokkő rátelepülés — amely pl. Szanda, Cserhátsurány és Magyarnándor közt egész szigetszerűen kivastagodást is mutat. Mindezek a régi tengermélységek váltakozásaira vetnek világot. Az u. n. felsőnógrádi (szintén csak látszólagos) medencében, a szélek felé a homokkőtakaró szintén vastagodik, részint más fáciesben lép fel (Rapp—Pilis, Ipolytórnac). Hasonlók a viszonyok a Rima- és Sajóvölgyben (a folyó mindenütt a legmélyebb tagokba vágódik bele) hol K és D felé