Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

agyag között nem észlelhető, itt a Lahócza É. részén semmiféle discordantia, ami szintén az oligocén mellett szólna, s a réteg komplexusban levő fehér és szürke agyagos homokos képződmények, amelyekben kövület nincs, mert a kövületes rétegek csak vékony betelepülések, jelenthetnék a terrestrikus rétegeket, amelyek az infraoligocén regressiós korszakban időnkint itt is képződtek. Ilyesféle képződményeknek lehet tekinteni a Diósgyőrtől D-re és Ny-ra levő Nummulinás etc. rétegeket is, amelyeket SCHRÉTER (91, p. 332—333) és Kocsis közöltek (52, p. 142—146) a Bükkhegység északi pereméről; esetleg talán az É-i mezozoos alaphegység peremén kijelölt nummulinás mészkő foszlányokat is, amelyek ma sajnos a megszállt területre esnek, amelyek talán a Ny-felé általánosabb szárázulati, regressios-denudátios infraoligocén korszakban itt a K-i régiókban kisebb méretű tengermaradványoknak, tekinthetők. Ezt az infraoligocén regressiót az esztergomi részterület vidékén észleltek után (104) T. ROTH K. a dunántúl észlelte nagyobb elterjedésben (108, 109) és újabban FERENCZI a budai hegység É-Ny részére is kiterjeszti (114). Középhegységünk szorosabban vett É-K részein ezek nyomát nem igen lehet észlelni, mert a közép és f. oligocén transgressiok egyrészt letakarták, másrészt a Vepor alján, az eltakaró fiatal törmelék alatt mitsem lehet észlelni. Legfeljebb az ipolyvölgyi mély fúrásoknál, a kiscelli agyag stb. alatt észlelt vékonyabb homokos képződményekben lehetne talán esetleg ezeket a képződményeket keresni, de viszont éppen ilyen joggal a magasabb, középoligocén hárshegyi homokkő-féleség aequivalenseit is kereshetjük bennök (92, p. 346). Ami pedig a borsodi Bükk déli alját illeti, itt a f. eocén-meszekre a kiscelli agyag települvén, közöttük tényleg van valami hézag, amelyet ezzel a feltételezett infraoligocén denudatiós periódussal lehet legjobban kimagyarázni (84, p. 135). A dunán-inneni hegyrögök: Vácz-Gsővár vidékén nem észlelni kifejezett tengeri a. oligocén tagot, ellenben terrestrikus nyomokra, úgy VADÁSZ (74, p. Í61), valamint FERENCZI (114, p. 201) és KUBÁCSKA (115, p. 158) munkáiból lehet következtetni. A Naszál déli oldalán levő törmelékben is lehet efféle képződményeket észlelni, valamint a Csővári rög É-K oldalán ; tehát az infraoligocén denudatiós regressió itt teljes mértékben meglehetett. Ennélfogva, ha helyenkint egyes részek (Buda, Recsk-Parád, É-i Bükk. stb.) esetleg az oligocén elején még víz alatt is vannak részben, de az infraoligocén denudatió nyomai kelet-felé is kétségen kívül megvannak. Mindenesetre azonban FERENCZI kísérlete a budai márgával stb. lezárni az eocént (114, p. 210), a kérdést nagyon egyszerűsítené; mert ekkor az eocén-faunák kisérő maradványai nem befolyásolnák az oligo-