Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

Ennélfogva az sokkal jobb és biztosabb kiindulási alapul szolgálhat nekünk, nemcsak a bécsieknél, de még a hírneves aquitán öltözetnél is; hiszen nagyon jól tudjuk, hogy annak helyi kövületformái mekkora eltéréseket mutatnak fel egymástól is, hát még a mi miocén-oligocén faunaelemeinktől, annak dacára, hogy ezeket vették palaeontológiai munkáink bázisául. És ma már semmiesetre sem szabad egy pár helyiértékü kövületkéből általános és nagyvonású következtetéseket levonni, különösen pedig már a III. kor közepén nem. Speciálisan az ilyen erősen differenciálódott változatos térszínű földön, mint a mi palóczföldünk volt, ez egyenesen lehetetlenség volna. S így persze a mi viszonyainkból levont következtetések, illetőleg analógiáink se erőszakolhatok rá logikusan egy más kifejlődésü területre. Az itteni képződmények csoportosításánál kénytelen vagyok már csak a praktikusság szempontjából is a hármas beosztáshoz ragaszkodni, az eddig nálunk szokásos kettős helyett. [I. A. oligocén = Ligurien; II. K. Olig. = Rupelien; III. F. Olig. = Cattien]. Ez mint majd kitűnik a tudományos beosztás követelményeinek is jobban megfelel, mint a kettős beosztás; különben is WENZ (112) és az újabb német irodalom is így használja, sőt a franciák is. (HAUG, II, p. 1418). Ebbe a meglehetősen vitatott képződménybe, ahová eddig a budavidéki Orthophragminás F. eocén mészkövek felett levő képződmények, a briozoás és budai márgák tartoztak — VOGL munkái (83) etc. alapján, (legújabban pedig FERENCZI megállapításai szerint (114, p. 210) a hárshegyi homokkő alatt levő terresztrikus üledékfoltok) területünkön csak pár kis elszigetelt foltocskát lehet sorozni, amelyek helyzete a fent jelzett controversia miatt ingadozó lesz. Még pedig ide lehet számítani a Recsk-Parád közt levő régi biotitos amphibol-andesit vulkánokra rátelepülő glauconitos durva homokköveket, közbetelepült sárgás és szürke anyagokkal és meszes nummulinas homokkövekkel (derecskéi malomnál levő kőfejtő), amely utóbbiak helyenkint directe rátelepülő foszlányokat is alkotnak (pl. Lahócza teteje); valamint a vulkanikus rétegek közé települt conglomeratokat és metamorphisalt agyagos foszlányokat — a strato — vulkanikus anyaggal együtt. Ezeket ugyan régebben Eocénnek vették (16,107) ; apró mummulinái (N. Fichteli d'ARCH. és N. intermedia d'ARCH. alakköréből) révén, de ROZLOZSNIK kartársam nézete alapján, ki 1925 nyarán részletesen foglalkozott az itteni képződményekkel, részint lithologiai és palaeogeographiai, részint palaeontológiai érvei miatt az oligocén aljának is vehetjük. Ha azonban a FERENCzi-féle felfogást, az eocén kiterjesztését vesszük alapul, úgy természetesen a f. eocénbe kerülhetnek ezek. Megjegyzendő, hogy e képződmények és a rákövetkező kiscelli I. Alsó Oligocén (Ligurien v. Lattorfien.)