Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

illetőleg a ráutalást szükségesnek tartottam; hiszen ki tudja, mikor jelenhetik meg az újabb geológiai térkép. Másrészt pedig az itteni oligocén képződmények erős facies változásaira óhajtottam rámutatni, amelyek már több jóhiszemű, de mégis téves megállapításra adtak alkalmat. Az anyag összeállítása folytán láttam azonban, hogy olyan összeütközések származnak az eddigi irodalomban szereplő részletmegállapítások egyik-másikával, hogy ezeket a rectificatió mellett kötelességemnek tartom pár szóval megmagyarázni: annyival inkább is kötelességem ez, mert az illetők, akikkel szemben itt-ott esetleg más eredményre, illetőleg következtetésre jutottam, magam is észleltem, hogy a teljes gonddal és a kellő objectivitással jártak el észleleteikben; de amennyiben különböző szempontokat, megállapításokat, felfogásokat, — amelyek közül egy csomó ma már csak históriai értékű — tartottak szem előtt, ami pedig az erősen vitatott és időben is változó dolgoknál, mint éppen a kormegállapítás érthető és máskép el sem is képzelhető ; le vont következtetéseik nem egyezhetnek meg egymással, vagy az enyémmel, ill. mai felfogásunkkal. * Ezeknek a régebbi adatoknak egymással és az újabb észlelésekkel való összhangba hozatala vetette fel a szükségességét annak, hogy álláspontom megvilágíthatása végett én is érintsem végül a határkérdést úgy az általános adatok, de különösen e vidékre vonatkozó speciális észleletek alapján. Tehát a mi magyarországi oligocén-miocén stratigraphiánk rövid vázolásából kiindulva előterjesztem az itten észlelt viszonyokat s ezek és az irodalmi megállapítások egybevetéséből próbálom azután az új — amelyek lényegükre nézve már voltaképen nem is újak — megállapítások alkalmazását. Nálunk ugyanis az oligocén kettős beosztása mellett az alsó oligocénbe sorozták a budai márgát, hárshegyi homokkövet, kiscelli agyagot, újabban a briozoumos márgákat is (83) — amiből a kiscelli agyag mindenesetre csak a középoligocén—ruppeltonnal volt azonosítható ; Erdélyben pedig KOCH a. és k. oligocén rétegeit (41, p. 285—321), illetőleg még az alattok lévő briozoás rétegeket is. A felsőbe jutottak eszerint: Erdélyben a Forgácskúti és Corbulás rétegek és BLANCKENHOKN munkája révén újra a Zsilvölgyiek is, a Középhegységben pedig az u. n. Pectunculus obovatus-os tengeri rétegek és a félsósvízi Gyrenás és Cerithium margaritaceum-os rétegek és váltakozásaik, a közbetelepült édesvízi etc. rétegekkel. (Párhuzamosítva a casseli homokkal illetőleg a basasi és merignaci falunokkal.) A miocént pedig, amelynek kezdő typusául FUCHS a horni medence rétegeit illetőleg a saucats-i és leognani falunokat vette, ott kezdtük, ahol ilyesféle typusú gazdagabb faunájú a molti és loibersdorfi rétegeknek (11) megfelelő tengeri lerakodások fellépését észleltük. Tehát ide kerültek Annales Musci Nationalis Ilungarici. XXIV. 19