Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)

Strausz, L.: Zebegény és Nagymaros környékének felsőmediterrán rétegei

tartasban epen a Peeien cristatus vekony es torekeny tekndi maradtak; — foleg pedig maga a kozetanyag is melyebb vizi kepzddmeny jellegevel bir. Nem kepzelhetd tehat maskepen, minthogy egy mely arok huzddott itl a neritikus reszek kdzdtt, (a tortonien kdzepe tajan) s a neritikus alakok ide besodrattak. A melyben valdsziniileg aramlas lehetett a neritikus reszekrol a mely tenger fele ; e mellett megkdnnyitette a kdviiletek szallitasat a tengerfenek erds lejtese is, a mit a neritikus es bathyalis reszek kozelsege miatl fel kcll tetelezniink. Megerdsiti e feltevest az is, hogy a kdzet is ket anyagbdl keveredeltnek tiinik fel: igen finom agyag, melyhez tdbb-kevesebb mesziszap kOveredett. A neritikus reszek feldl az aramlas hol tobb, hol kevesebb anyagot hozott, a mint erdsebb vagy gyengebb volt az aramlas s ezert helyenkent az agyag elcg tiszta s keves a sekelytengeri kdviilet benne, mashol egy-egy retegecske nagyobb mertekben tartalmaz meszet cs feltiinden sok benne a batbyalis eleniek mellett a Pecten latissimus, sdt neha egesz tomeg Lithoihamnium is van benne. Az is vilagos ezck szerint, hogy ennek az agyagnak megfelelo reteg mashol meszes, tehat ott a lajtamesz facies nem sziint meg s nem adta at helyet cnnek a bathyalis kepzddmenynek; vagyis valahol egy lajtamesz s reszben talan lithothamnivimos meszko kepzddmenyben kell kerosniink azt a neritikus faunat, mely itt az agyagba bemosatott. Sajnos e fauna eredeti helyet nem sikeriilt megtalalnom; talan egyaltalaban nincs is feltarva, vagy az erdzid mar elpusztitotta. A kdrnyekbeli lajtameszek ugyanis rendkiviil szegeny faunajuak, mig az agyagban talalhatd neritikus fauna igen gazdag, mind faj-, mind egyedszamra nezve. Erdckes kiildnben, hogy ugyanilyen faunakeveredes fordul eld Olaszorszagban, a Scrivia-vdlgy bejaratanal levo Bocca d'Asinonal, a mely eldfordulast rendesen a tortonien cmelet lipusaul szokas venni. Innen SCB AFFEii *) igen gazdag faunat irl le (sajnos nem terjeszkedett ki a teljes faunara, csak a molluszkakra). 0 itt azt talalta, hogy a kdviileteknek egy sztimottevd rcszen dinamikus hatasoknak tulajdonilandd seriilesek vannak (es pedig kdvetkezetesen ugyanazon fajoknal), mig a tdbbiek, nieg a legtorekenyebb, gyenge kdviiletek is teljesen sertetlenek, jd megtartasuak. A seriilt fajokat kiildn jegyzekbe fogialva megallapitotta, hogy ezek mind neritikus alakok, mig a fauna tdbbi resze bathyalis jellegii. Ezt d ugy magyarazta, hogy a neritikus alakokat egy tengeralatti aramlas a bathyalis reszekre szallitotta s a seriileseket utkdzben szenvedtek a kiildnben er6s hejii alakok is. Ezt a magyarazatot a legtekinlelyesebb geologus M. E. *) F. SCHAFJ?EK, Boitrage zur ParallelisierUng der Miocanbildungen des piemonte, sischcn Tertiars mit denen des Wiener Beekens. (Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsartstalt, Bd. XXVIII. p. 146.)