Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
10 U r. FILARSZKY NÁNDOR ntolsórendü gerinczágaknak a csúcsán, melyből két egynemű, már többé el nem ágazó szárnyalt ág keletkezik. Mindazonáltal e kérdés végleges és biztos eldöntése előtt az előbbiekben úgy, mint a továbbiakban a dichasiális törpe ágakból eredő két különnemű ágat dichopodiális eredésünek veszem, mert közöttük az álrügynek semmi nyoma, mig az őket létesítő törpe ágak között az álrügy, ha még oly csökevényes is, mindenhol világosan látható ; aztán még azért is, mert a látszat szintén az igazi dichopodiábs elágazás mellett szól, különösen azoknál a fajoknál, a hol a törpe ágak tiszlan kivehetők és mint igen apró dichasiális ágak pontosan átellenes aliásnak, nem pedig egyenlőtlen növekedés folytán eltolódnak és ennek következtében nem állanak többé egymással szemben, mint pl. a Gleichenia linearis (Gl. dichotoma) var. alternans-ná\, a hol eltolódás folytán az egyik, magasabbra került törpe ág tisztán látható, a másik azonban már nem vehető ki tisztán, mert csaknem egyenesen a sympodinmot fölépítő erösebb ágába folytatódik, abba mintegy beleolvad. Némelyek a Gleicheniaceák álcsúcsrügyeit, melyek a leveleknek hosszn időn át tartó, csaknem korlátlan növekedését biztosítják járulékos rügyeknek. sarjrügyeknek is vették és a belőlük fejlődi'» gerinczágak elsőrangú müvekben még az utolsó időben is mint járulékos hajtások (Adventivsprossen) iratnak le, 1 noha ilyenekhez a fentebbiek értelmében semmi közük. A Gleicheniaceák levelei többszörös elágazásuk és csaknem korlátlan növekedésük folytán igen gyakran hatalmas, többé-kevésbbé sűrű komplikált szerkezetű és idővel kisebb-nagyobb mértékben olyannyira elágazó, kapaszkodó levélágrendszert alkothatnak, hogy kapaszkodó hajtásokat imitálnak, sőt lut közel, csaknem csoportosan erednek a talajban messzire elkúszó rhizomából, még ilyeneken is túltesznek, siirü, néha több méter magas, csaknem áthatolhatatlan bozótokat alkotnak, melyekben a hosszn, vastag, erős, mereven felálló levélnyelekből folytatódó levélfögei inczekel szabályosán egymás lelett keletkező dichasialis ágrendszereknek a végén olykor méternyi hosszú szárnyalt gerinczágpárok is fejlődnek, ezek pedig valóságos emeletekben terjednek szét a tér és fény ezélszerü kihasználása czéljából. A Gleicheniaceák csaknem kizárólag xerophil növények, melyek ritkán televény földön, többnyire száraz, homokos, kőzettörnielékes talajon teremnek és társasa n élve messze elterjedő Gleichen ir / - for i n á t i ó ka t (Gleichenieta) alkotnak. Ilyen formatiók gyakran nagyobb kiterjedésű erdei tisztásokat borítanak, ellepnek magasabb hegygerinczekel és behúzódnak az erdőkbe is; némely fajok az erdőtájon túl is elterjednek és még havasi tájakon is sűrű bozótokat alkotnak; de valamennyi csak a tropikus vidéken él és a legtöbb faj jellemző a különböző világrészekre. Délafrikának 1 t'ctiJ. DIELS I/., (ileícheiiiaceac in ENULKH und PRANTIJ, Natürliche IMIau/.ciiíamilien, I. í. (1809—1900) p. 350.
