Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről

10 Ur. FILARSZKY NÁNDOR a levél ágrendszerében. DIKLS

1 nyomán nevezik a Gleicheniaceák leveleil: acropterygia-nak, lia csak az utolsórendü, dichasiális gerinezágak szárnyallak; kolopterygia-nak, ha az alsóbbrendű gerinczágakon is, rendszerint már a másodrendű gerinczágaktól kezdve vannak szárnyasan eredő levélkelemezok vagy czimpák; heteropterygia-nak, ha látszólag közvetlenül a dichasiális gerinezágak alatt jelennek meg a szárnyalt ágak, a melyek alatt tulajdonkép a dichopodiális eredésü szárnyalt ágak értendők és diplopterygia-nak. lia már az elsőrendű gerinezágak szárnyasan ágaznak el és a további elágazás is szárnyalt. Ezt a régi rendszert még egy nj esettel lehet szaporítani, a lmnipterygia esetével, midőn 1. i. az assimiláló levélkék, levélezimpák az alsóbbrendű gerinczágaknak csak az egyik oldalán, nevezetesen a belső oldalán jelennek meg, a mi elég gyakori és úgy látszik bizonyos elágazási formákra jellemző. A dichopodiális elágazásnál, mint ismeretes, az elágazásra készülő szerv (szár. gyökér vagy levél) tenyészőcsűcsának összes meristematikus szövető felhasználódik a belőle keletkező két, egyenlően vagy egyenlőtlenül tovább fejlődő villaág képződésére, vagyis az illető szervnek a további hosszanti növekedése teljesen megszűnik, ezt örökli és veszi át a tenyészökúp csúcsának mintegy kettéosztása folytán előálló két uj ág. A monopodiális elágazásnál az ágak sohasem magából a tenvészökúp csúcsából, hanem mindig alalia, a tenvészökúp oldalán veszik származásukat, mig maga a tenyészőkúp csúcsa állandóan, vagy legalább bizonyos ideig még tovább növekedik és uj szerveket, leveleket, esetleg uj ágakat is létesit az oldalán: vagyis ez az esel itl a Gleicheniaceák levelein is előfordul, de a tenvészökúp ilt csak periodikusan növekedik tovább, azaz az első két átellenes ág létrejötte után csak igen rövid ideig nő és működik tovább, hamarosan nyugalomra tér és csak bizonyos ide'» múlva folytatja tovább a működését, növekszik és ismét két átellenes ágat létesit és újból nyugalomra tér stb., vagy pedig beéri rövid tovább működésével és már végleg nyugalomban marad. A Gleicheniaceák leveleinek nyugalomra térő tenyészőkúpját süriin takarják pikkelyalaku epidermoidális képletek, pelyvás pikkelyek (paleae) vagy sűrűn fejlődő szörképletek, de néhol az alatta eredő szárnyas ággerinczeknek legalsó, belső levélkeczimpái is ráborulnak és azl teljesen eltakarják; ritkán külön érnélküli, hol paleákhoz, hol levélczimpákhoz hasonló levélképletek, u. 11. aphlebiák is fejlödnek az alján, hogy a zsenge szövetű tcnyészöcsúcsot minden káros behatástól kellően megóvják. Sokan az előbb emiitett óvó oldalképleteket is aphlebiáknak tartják,

2 1 DIELS L., Gleicheniaceae in ENGLER und PRANTL, Natiirl. Pflanzenf. 1. 4-. (1899—1900) p..350. 2 Péld. POTONIÉ H., Lehrbuch der Ptlanzenpalaeontologie (1899) p. 119; C

HRIST H., Die Geographie der Farne (1910) p. 113. és mások.