Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Noszky, J.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlődéstörténeti vázlata

Dr. NOSZKY JF.NÖ Igen Fontos tényező volt a középső inioeén vulkanizmus okozta eruptiv anyagfelhahnozódás és kelyenként emelkedés is a Mátra és Cserhátban, valamint az Oszlrovszki hegységnek ide messze délre lenyúló sülyedési területein s a vele kapcsolatos Börzsönyi hegységben is. Itt a többnvire mélyebb tengerrészletekre valló schlier agyagképződményekre több száz méterig terjedő eruptiv tufa, breccia és lávatakarókból álló eomplexum borult rá megletős gyorsan, vagyis tengerrészletek töltődnek fel; egyes tufarétegek, illetőleg a közbeékelt kavicstelepek a Szakál-litkei Ipoly-szorosban már szárazföldi növénylenyomatokat és emlőscsontokat tartalmaznak (Nógrád-Szakáli lYiris patak). Bizonyos mélyebb területeken, a hol a felhalmozódás is csekélyebb méretű volt, a fökitörések után lajtameszek és egyéb ilyen parti és sekélyvizi tengeri képződmények rakódnak le. De a terület zöme már szárazulat. Abrásio-nyomokat csak pár helyt találni, igy a Cserhát egyes parti képződményeiben, továbbá a Jobbágyi hegyen a szurdok-püspöki dinamitgyár fölött elég jól fenmaradt abrásiós platón a piroxen-andesitbe belevágva, továbbá Recsknél és ÉK. felé a Carbon-rögek szélein. Az oligocén tengeri abrásió nyomait Losoncztól észak felé lehet észlelni, de csak itt-ott, a kristályos palán, mert a törmelék erősen elborítja itt a szálban levő rétegeket. A tektonikával kapcsolatban érintenünk kell a fiatalkorú csúszások, „suvadások" jelentős szerepét területünkön, a melyek apró vetődésként jelennek meg. Lzeket az agyagos alapú képződményeknél észlelni sűrűbben, a hol a völgyet mélyítő erosió megbontja az alapréteg egyensúlyát és ez különösen, lia az átszivárgó viz járja, lassan megindul és lefelé csúszik, magával rántván a fölötte levő merevebb rétegeket. A nagy É —K-i felső oligocén korú glauconitos homokköterület szélein, de belül is. hisz a közép oligocén-agyagos rétegeket feltárta az erosió, sok ilyen lecsúszott részletet találunk. A Zagyvaszorosban a schlier-márgára települő andesites rétegeket. Sámsonházánál a lajtaineszeket érték ilyen csuszainlások, ilyen lehasogalások. Legfeltűnőbben mégis a bazaltok 'mutatják ezt Fülek és Ajnáeskö körül, a bol a levált bazalt platószilánkok koszorúként veszik körül a még épségben maradt részleteket. Végül mindig számba kell venni a rétegek összefüggésével kapcsolatban az erosió pusztításait, a melyek területünkön különös mértékben romboltak, hisz a levantei kor eleje óta, mikor a bazallplatók keletkeztek, ezeken át több mini 300 in. mély völgyek vésődtek be az oligocén homokkőrétegekbe ; bál még az olyan területeken, a hol a miocén közepe óta semmi sem akadályozta a rombolást.