Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről

A GLEICHENIACEÁK LEVELEIRŐL szakitottan szárnyalt leveleknek is lehetne nevezni, a melyeken t. i. az elsőrendű ágak csak igen törpék és dichopodiálisan, nem dichasiálisan ágaznak el két különnemű, ágra : egy tovább el nem ágazó szárnyalt gerinczágra vagy szárnyasan hasogatott nagy leárélkelemezben végig húzódó gerinczre és egy újból, két átellenes törpe gerinczágra dichasiálisan elágazó erős, hosszabb gerinczágra. Miután az elágazás a továbbiakban is ily módon tovább folytatódik, itt azzal a felelte érdekes jelenséggel van dolgunk, hogy az összetett levél egész ágrendszerében a monopodiális (dichasiális) elágazás a dichopodiális elágazással mindvégig szabályosan váltakozik és utolsórendü törpe gerinczágai is még mindenkor két különnemű dichopodiális eredésü ágban, azaz egy szárnyasan bemetszett szélű levélczimpában és egy szárnyalt nagyobb levélkében ágaznak ketté. Ritkábban a dichasiális eredésü hatalmas elsőrendű gerinczágak már nem követik a főgerincz dichasiális elágazási módját, hanem szárnyasan ágaznak el nagyszámú másodrendű oldalágra és ezeken foglalnak helyet az ugyancsak szárnyasan kiágazó szárnyasan bemetszettszélii levélkelemezek. Ez esetben tehát a levelekre jellemző, hogy mindenkor már az elsőrendű gerinczágak szárnyalt elágazásnak, mig a többi esetekben a levelek szjfrnyaltsága csak az utolsórendü ágakra jellemző, bár alárendelt módon lemezes szárnyacskák vagy szárnyas czimpák már az erős másodrendű és a többi magasabb rendű gerinczágakon is eredhetnek még pedig a gerinczágak mindkét oldalán vagy csak az egyik oldalán. A Gleicheniaceák leveleinek morphologiai szerkezetét és alakját tehát háromféle elágazás szabja meg: a monopodiális szárnyas elágazás, a monopodiális dichasiális elágazás és a dichopodiális elágazás. Az első egymagában csak némely fajok első levelein és a ritka, csak egyszerűen szárnyalt levelekkel biró fajoknál fordul elő; de a dichasiális elágazással kombinálva legalább az utolsórendü ágakon mindenütt megtalálható. A dichasiális elágazás az első, emlitett eset kivételével mindenütt uralkodó és a Gleicheniaceák leveleire legjellemzőbb, mert dichasiálisan ágazik el a főgerincz minden esetben, de legtöbbnyire az első-, másod- stb. rendű gerinczágak is, mig a legutolsó rendű ágakon, mint már m ege miitettem, legeslegutolsó, szárnyas, kiágazásokként a levélkelemezek vagy levélczimpák foglalnak helyet; ilyenek az alsóbbrendű gerinczágakon is találhatók néhol, különösen akkor, ha ezek rövidebbek és hosszura ki nem nyúlnak. A dichopodiális elágazás csak a dichasiálisan eredő, igen törpe gerinczágakra jellemző és villaágai mindig különnemüek. A gerinczágak az egész levél szilárdító ágrendszerét alkotják; az utolsó többé el nem ágazó levéllemezes ágak, levélkék vagy czimpák pedig a levél asszimiláló részéi teszik; aszerint, hogy az utóbbiak miként jelennek meg l*