Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
10 U r. FILARSZKY NÁNDOR helyreigazítását, hogy a Gleicheniaceák leveleinek csúcsnövekedésük (Spitzenwachstum) van, és hogy nem dichotomikus elágazásnak 1 ; végül még mások a főgerincznek az elágazását ugyan monopodiálisnak mondják, de már a gerinczágaknak az elágazását a dichasiális fajoknál dichopodiálisnak tartják és az utóbbiakból felépülő gerincztengelyt egyszerűen csak sympodiumnak, nyilván dichopodiális sympodiumnak nevezik. 2 A nélkül, hogy ezt a helyreigazítást ismertem volna, a Magyar Nemzeti Muzeum növénytani osztályának gyűjteményében lévő elég gazdag és szép Gleieheniacea-anyag áttekintésekor rögtön láttam, hogy az ENGLEB és PRANTL Nat. Pflanzenfamilien-jében a leirás teljesen hamis és tarthatatlan, mert csaknem minden egyes fajnak a levelén a dichasiális, tehát a monopodiális elágazásnak, még pedig a eymosus elágazásnak egy neme az uralkodó, a levelek elágazása sem dichotomikus, sem áldichotomikus. A levelek csak látszólag, vagy csak részben dichopodiális elágazásnak ; hosszú erős nyelük két erős, hosszabb-rövidebb vagy igen törpe átellenes állású gerinczágnak a létrehozatala után vagy egy nyugalomra lért. tovább nem fejlődő álcsűesrügyben végződik, vagy ennek utóbb bekövetkező továbbfejlődése folytán erős, hosszn fögerinczben folytatódik, melyen periodikusan, ismételten elsőrendű, átellenes állású gerinczágpárok fejlődhetnek, ugy hogy ez esetben a levelek |»árosán átellenes szárnvasan összetett levelek lesznek. Mind a két esetben az elsőrendű gerinczágak a főgerincznek az elágazási módját követik és ugyancsak, vagy más nyugalomra térő, vagy periodikusan tovább fejlődő álcsűesrügyben végződnek. Ugyan ez áll ahol t. i. ilyenek fejlődnek — a másodrendű gerinczágakra, a harmadrendű stb. rendű gerinczágakra is. Az ntolsórendü, többé el nem ágazó gerinczágak mindig szárnyaltak, azaz, vagy belőlük szárnvasan kiágazó levélkéket viselnek, vagy mint egy szárnyasan hasogatott levélkelemeznek a főerét alkotják. Legtöbbnyire ezen ntolsórendü átellenes gerinczágak között az álcsúcsrügy már nem fejlődik, vagy csak igen csökevényesen van meg. Az előbbi esetben az átellenes szárnyalt gerinczágak igazi dichopodiális ágaknak is veendők, feltéve, hogy fejlődésük, a tenyészöcsúcson való kialakulásuk is azt igazolná, amire nézve tudtommal fejlődéstani mikroszkópi vizsgálatok még hiányoznak. Mindazonáltal előfordul a Gleicheniaceáknál igazi dichotomia is. még pedig azokon az összetett leveleken, melyeket egy kis jóakarattal félbe1 GOEBEL K., Organographie der Pflanzen I. (1898) p. 514. — Y ELENOVSKY J., Vergleichende Morphologie der Pflanzen, I. (1905) p. 190. — TANSLEY A. G., Lectures on the evolution of the Filicinean Vascular System. (New Phytologist, 1907). — LOTSY .). P., Vorträge über Botanische Stammesgeschichte, II. lid. (1909) p. 595. 2 ROSENSTOCK E., Beiträge zur Pteridophytenflora Brasiliens. (Hedvvigia, 46. Bd. 1907) p. 60.)
