Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
10 U r . FILARSZKY NÁNDOR b) Dicyiiia. Tiszta (íichasiálisan összetett levélek, melyekre jellemző, liogv az álcsúcsrügy az alatta eredő átellenes gerinezágak létrejötte után sohasem fejlődik tovább, hanem a levélnyél (levél főgerincz) ezen megállapodó nagyobb álcsúcsrügyben végződik, e helyett pedig a két átellenes, elsőrendű gerinczág veszi át a főgerincz szerepét ; majd hasonlókig ágaznak el a másodrendű gerinezágak, melyek szintén tovább nem fejlődő álcsúcsrügyben végződnek és igy tovább, úgy hogy ezen szabályos elágazás következtében tiszta összetett dicliasium áll elő, melynek különböző typusai egyrészt a gerinezágak viszonylagos hossza, másrészt száinyaltságuk vagy a rajtuk szárnyasan kiágazó levélezimpák tekintetében mutatnak eltéréseket. A szerint, hogy a dichasiális ágak teljesen vagy megközelítőleg egyenlő hosszúságot érnek el, vagy hosszúságúkban feltűnő nagy a különbség, a mi azután a további elágazásra is kihatással van, a dischasiális leveleknek két csoportját lehet megkülönböztetni, az eudichasiális és az áltengelyes vagy sympodiumos dichasiális leveleket. .i 1) Eudichasiális le ('deli (eudichasialia). I. F. pseudo-di^itata (6. tv pus): Látszólag ujjasan összetett levelek, mélyek úgy keletkeznek, hogy az álcsúcsrügyben végződő fögerinczen közvetlen az álcsúcsrügy alatt két elsőrendű teljesen egyenlő rövid átellenes gerinczág fejlődik, melyeknek alig kivehető álcsúcsrügye alatt újból két rövid átellenes másodrendű gerinczág hajt ki. de inig ezek közül a kifelé esö gerinezágak már most utoljára ágaznak el és az alig kivehető vagy már ki sem alakuló álcsúcsrügyek alatt két átellenes, hosszú szárnyalt ágai fejlesztenek, a befelé esö másodrendű gerinezágak csúcsán fejlődő két-két harmadrendű átellenes ág közül a kifelé esők többé el nem ágazó hosszú szárnyalt ágak, a befelé esők pedig rövidek és csúcsukon újból elágazva két-két átellenes hosszú negyedrendű többé el nem ágazó szárnyalt ágat létesítenek, melyek között az álcsúcsrügy csak épen jelezve van, vagy már nyoma sincsen. A levelek különben hol holopterygiásak. hol acropterygiásak, pl. Gleichenia Ctinuinghamii HEW. 1—4-rendü ágakkal, de a 2-rendü ágak elágazása heteropterygiás is lehet; a Gl. gracilis CHRIST non MART. első levelei haploidoplerygiásak, a későbbiek tiszta négyes levelek, de a még későbben fejlődő levelek már a „pinnata" lypust mutatják; a Gl. umbraetdifera (KZF.) MOORE első levelei 1- 4-, sőt I—5-rendü ágakkal birnak, idősebb levelei szintén a „pinnata" typus szerint ágaznak el vagy eudichasiális levelek, lia a főgerincz álcsúcsrügye ki nem hajt: igen tanulságosak a GL quadripartita (Pom.) MOORE első és
