Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
A ULEIC.HENIAÍ.KÁK LEVELEIRŐL későbbi leveleinek összetétele, a legegyszerűbb esetben itt a hosszú nyél álcsúcsrügye alatt fejlődő két különnemű ág közül az egyik rövid és újból ágazik el két szárnyalt ágra, a másik pedig osztatlan szárnyalt ág marad, a levél tehát hármas levél; vagy a nyél álcsúcsrügye alatt fejlődő-két egynemű igen rövid átellenes gerinczágazatra újból és csak egyszer ágazik el dichasiálisan két-két liosszn már többé el nem ágazó szárnyalt ágra, a levél tehát négyes levél; vagy a két igen rövid, újból elágazó elsőrendű ág közül az egyik két egynemű szárnyalt ágat létesit, a másik pedig két különnemű ágat: egy 2-rendii szárnyalt ágat és egy rövid, újból elágazó, két egyenlő szárnyalt ágat létesit«") ágra, a levél tehát ötös levél ; hatos levelei vagy úgy alakulnak, hogy az igen rövid elsőrendű ágak két-két különnemű ágra oszlanak, egy-egy befele eső már el nem ágazó szárnyalt ágra és egy-egy kifelé eső ágból elágazó igen rövid kis ágacskára, melynek a csúcsából azután a már szintén el nem ágazó két utolsórendü szárnyalt ág ered ; vagy a hatos levelek kialakulása csak abban mutat eltérést az előbbitől, hogy a másodrendű, már el nem ágazó szárnyalt ágak kifelé esnek ; a hetes levelek kialakulásakor a két igen rövid, elsőrendű ág közül az egyik dichasiális módon két egyenlő másodrendű ágra oszlik és ezeknek mindegyike egy pár utolsórendü szárnyalt ágra oszlik, a másik pedig két különnemű másodrendű ágat létesit: egy szintén újból elágazó, két szárnyalt ágat létesítő kis ágra és egy nagyobb máiéi nem ágazó szárnyalt ágra; végül nyolczas levelek két igen rövid elsőrendű, négy szintén igen rövid másodrendű és ez utóbbiakból eredő egyegy pár többé el nem ágazó szárnyalt ággal. Különben több a „fasciculata" typushoz is tartozó levelekkel biró fajnak fiatalkori és első levelei szintén a „digitata" typus alakját mutatják. Féld. Gl. flabellata R. BR. f. proliféra Ros. (7—9. ábra). 2. F. eudit'hasialia (7. typus): A soha ki nem hajtó álcsúcsrügyben végződő levélnyél (főgerincz) az álcsúcsrügv alatt két egyenlő, átellenes állású elsőrendű gerinczágat fejleszt, melyek szintén nyugalomban maradó álcsúcsrügyben végződnek, de ez alatt szintén két, szemben álló egyenlő, másodrendű gerinczágat hajtanak : a másodrendű gerinczágakon hasonló módon harmadrendű ágak keletkeznek és igy tovább; az utolsórendü leghosszabb és szárnyalt ágak (acropterygia) között egy már alig kivehető álcsúcsrügy foglal helyet, vagy ez teljesen is hiányozhatik, úgy hogy az ilyenkor többnyire igen hosszú utolsórendü szárnyalt gerinczágak liszta dichopodiális ágaknak látszanak. Néha nemcsak az utolsórendü gerinczágak szárnyaltak, hanem az utolsóelőtti és a még alacsonyabbrendü gerinczágak is még bizonyos fokig szárnyaltak (hol opt er ygia) vagy féloldalt czimpásak ( hem i pterygia). Az elágazás fokát tekintve itt is néhány formát lehet megkülönböztetni:
