Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

38 SOÓS LAJOS 11. rajz. A Planorbis corneus L. radulája. az endoconus két ágra hasad s így a fog négyhegyű lesz ; a 11. rajzon ábrázolt példányon pl. a középsőfog mellett egyik oldalon szabályos háromhegvű, a másik oldalon pedig rendellenes négyhegyű mellékfog látható; a 4-ik mellékfognál, de esetleg csak az 5-iknél vagy 6-iknál a mesoconus és az ectoconus között egy kis dudor jelenik meg s vele együtt gyakran egy másik hasonló dudor jelentkezik az ectoconus külső oldalán is, első nyomaként a szélsőbb fogakra annyira jellemző apró csúcsoknak; megjegyzendő azonban, hogy a kis dudor megjelenése nemszabályos, mert beljebb eső fogon annak az az oka, hogy e fajnak jól fejlett, hengeres pylorus függeléke van (10. rajz), melyről az idézett szerzők egyike sem emlékezik meg. Ez annál feltűnőbb és szinte megmagyarázhatatlan tény, mert hiszen nem valami apró, a megfigyelő szemét könnyen elkerülő, hanem jól fejlett, könnyen felötlő szervről van szó. A Planorbis-félék pylorusfüggelékére vonatkozó adatokat egyáltalában nem találok az irodalomban. SIMROTH, a ki az idevágó irodalmi adatokat rendkívül lelkiismeretesen összeállította (1. c.), a Planorbis-íélékröl e tekintetben egy szóval sem emlékezik meg. Nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy a Pl. corneus nyálmirigyeinek szerkezete tekintetében eltér a többi Planorbisfélétől, mert míg az utóbbiaké vékony, megnyúlt, hurkaalakú, addig ezé rövid, lapos, két végén kihegyezett tojásdadalakú s laza állománya több lebenyre tagolódott. E a d u 1 a (11. rajz). Középsőfoga kéthegyű, kisebb a mellékfogaknál ; mellékfogai háromhegyűek, azonban rendellenességként előfordulhat, hogy 10. rajz. A Planorbis corneus L. gyomra.