Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •39 meglehet, ellenben kijebb esőn hiányozhatik. A belső 13 fog háromhegyű, a 14-ik körül kezdődik az endoconus szabályszerű kettéhasadása, tehát a peremfogak innen számítandók ; a hasadás a következő fogakon megismétlődik, vagyis az endoconus többszörösen hasad, pl. a 16-ik fog endoconusa már három hegyre hasadt ; még jobban a radula széle felé haladva, az endoconus még több hegyre hasad (az általam megfigyelt legnagyobb szám 9), hasonlókép többszörösen hasad az ectoconus is s a közte és a mesoconus közt lévő kis csúcs, a 4-ik fognál kezdődő kis dudor egyértékese, szintén hasad, ellenben a mesoconus jellemző módon sohasem hasad, azonban kisebb lesz, úgy hogy végül nagyság tekintetében csak csekély különbség van közte s a mellékhegyek hasadásából keletkező másodlagos hegyek közt, azért a szélső peremfogak már fűrészszerűek ; a legszélső fog nagyon csenevész, csak részben fűrészes élű. Egy-egy félsorban átlag 41 fog van s az elmondottak alapján a radula képletben a következő módon fejezhető ki : J_ 13 28 2 3 4—oo * A raduláról bővebben meg kellett emlékeznem, mert a rávonatkozó irodalmi adatok nagyon eltérnek egymástól, úgyannyira, hogy lehetetlen megítélnem, vájjon megfigyelésbeli tévedésekről van-e szó, avagy arról, hogy e faj radulája tájékok szerint nagyon változó? Ez utóbbi tény minden esetre lehetséges, de viszont lehetetlennek tartok akkora változékonyságot, mint a mekkorára az adatokból következtetni lehetne, másrészt e faj fogai olyan nagyok s így oly könnyen vizsgálhatók, hogy ily vastag tévedéseket alig merek föltenni szakemberről, azért ellenőrző vizsgálatok nagyon kívánatosak. LEHMANN (1. c.) szerint a középsőfog háromhegyű, azonban hogy ez előfordulhatna, semmiképen sem valószínű s az sem helyes adata, hogy a legszélső fogak 5—7 hegyűek. Hasonlóképen érthetetlenek előttem TAYLOR (1. c., p. 270, fig. 541) adatai is, ki szerint a mellékfogak kéthegyűek, számuk 8, míg a peremfogak 1 8 25 (25) 2—5 hegyűek, vagyis a formula szerinte : — + — -f- ——— . Ellenben A A A—O teljes összhangban vannak az én, budapesti példányokon alapuló adataim DYBOWSKi-éival, 1 a ki litvániai példányokat vizsgált, az eltérés mindössze az, hogy szerinte egy-egy félsorban 46 fog van. 1 D YBOWSKI , W., Studien über die typischen Formen der Zahn platten derlithauischen lungenathmenden Binnenschnecken. (Malakozoolog. Bl., N. F., 8. Bd., 1886, p. 139, t. VIII, fig. 2).
