Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
MAGYARORSZÁGI PULMONÁ TÁ K ANATÓMIÁJA. •5 egészen a mélyén foglal helyet s szélesebb végével, vagyis alapjával a köpenyüreg alapjára támaszkodik, míg ellenkező vége, vagyis a csúcsa a fej irányába fordult. Nagy általánosságban megnyúlt háromszögalakú test, mely hosszabb tengelyével párhuzamosan fut a végbéllel. Hátul, alapjánál a leg- 4 szélesebb s előre, a csúcsa felé lassan megvékonyodik. A vese a héj eltávolítása után rögtön szembetűnik, mert színével élesen elüt a környezetétől. A vese szerkezete tekintetében a Pulmonáták két csoportja, a Basommatophorák és Stylommatophorák között meglehetősen éles különbség van. A Basommatophorák veséje egyszerű zacskó, melynek külsőleg is élesen elhatárolódott vezetéke (húgyvezeték, ureter) nincsen s váladéka a vese csúcsán lévő nyíláson át távozik el. Szövettanilag azonban a vese tulaj dónké peni kiválasztó része meglehetősen élesen elhatárolódik a pusztán kivezetésre szolgáló résztől. Más szerkezetű a Stylommatophorák nagyobb részének veséje, mert annak külön vezetéke, uretere is van, mely közvetetlenül a vese csúcsánál kezdődik. A vezeték nem egyenes folytatása a vesének, mert nem egyenesen előre irányul, hanem sajátságosképen hátrafelé s a vese mentén, ahhoz szorosan hozzánőve egészen a vese alapjáig halad, a hol elválva tőle, erős ívben hirtelenül áthajlik a végbél oldalára s annak a mentén halad tovább a végbélnyílás tájékáig, a hol végződik. A járatnak elülső, a veséhez nőtt része, az ú. n. elsődleges húgyvezeték széles és lapos, mely azonban a vese alapja felé fokozatosan megvékonyodik s végül hengeres csővé válik. A vezeték második, a végbél mentén haladó részét másodlagos húgyvezetéknek nevezzük. Míg az elsődleges húgyvezeték egész lefutásában zárt járat, addig a másodlagos húgyvezeték részben vagy egészben nyitott lehet, a mi azt jelenti, hogy egy részét csillangós sejtekkel kibélelt csatorna helyettesítheti. Abban a tekintetben, hogy a másodlagos húgyvezetéknek mekkora része zárt és mekkora nyitott, a változatosság rendkívül nagy s a mint látszik, egyáltalában nem alkalmazkodik az egyéb sajátságok alapján megállapított systematikai sorrendhez. Vannak u. i. fajok, melyeknek egész másodlagos húgj rvezetéke nyitott s így tulajdonképeni húgyvezeték-nyílásuk mindjárt a vese alapjánál keresendő, míg más fajokban a vezeték harmada, fele stb. zárt, ill. nyitott, minek következtében a tulaj dónké peni nyílás a vese alapja és a végbélnyílás közé eső távolság valamelyik pontján foglal helyet. A legtökéletesebben fejlett fajoknak, a legmagasabbrendű Helicidáknak egész hosszában zárt másodlagos húgyvezetékük van. A másodlagos húgyvezetéknek itt ismertetett viszonyairól egyébként csak a teljesség kedvéért emlékszem meg, mert vizsgálataim során e viszonyokra csak alárendelt mértékben voltam tekintettel, egyrészt azért, mert a kisebb rendszertani egységek elhatárolására alig remélhettem tőle fon-
