Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
6 SOÓS LAJOStosabb útbaigazításokat, másrészt pedig azért, mert BEHME 1 vizsgálatai révén e tekintetben gazdag adatokkal rendelkezünk. Érdekes és fontos körülmény az, bogy a Stylommatophorák között is vannak olyan alakok (Buliminus- és Pupa-félék s alkalmasint a Vallonia is), melyeknek veséje a Basommatophorákéval egyezik meg. E tény fontossága még növekszik, ba tudjuk, hogy vele együtt járnak egyéb szerveiknek, jelesen ivárkészüléküknek és idegrendszerüknek bizonyos ősi sajátságai is, a mi támogatva még a geologiai soron való megjelenésük korai időpontja által is, mindenesetre arra utal, hogy e formákban nagyon ősi Stylommatophorákat kell látnunk. A szív, a mint láttuk, a vese mellett, részben annak íves beöblösödésében foglal helyet. Fejlődéstanilag e két szerv, t. i. a szív és a vese, a legszorosabban összefügg s az összefüggés nyoma későbben is megmarad, mert a vese és a szívburok egy járat, az ú. n. renopericardialis járat közvetítésével későbben is összefügg egymással. A két szerv szoros összefüggésének folyománya, hogy abban az esetben, a midőn a vese valami ok folytán eltolódik eredeti helyzetéből, a szív is mindig vele együtt változtatja a helyét. A szív egyébként a szívburokban elhelyezett pitvarból és kamrából áll. Az utóbbinak a nagysága mindig az előbbiétől függ, illetőleg megfordítva. A szívburoknak a veséhez viszonyított nagysága nagyon változékony s esetleg rendszertani jelentősége is van. Egyszer eléri, sőt túl is haladja a vese felehosszát, máskor ellenben jóval rövidebb annál. A szívpitvar és szívkamra elhelyeződését illetőleg a Prosobranchiákéval egyezik meg, a mennyiben a pitvar a kamra előtt fekszik, vagyis közelebb a fejhez. 2. Bélcsatorna. A bélcsatorna hosszú, különböző részei szerint nagyon különböző vastagságú cső, mely a szájnyílással kezdődik és a végbélnyílással végződik. Jellemző vonása a csigák bélcsatornájának, hogy a száj- és végbélnyílás — egyes, másodlagosan módosult formákat leszámítva — egy irányba esik, a csigák szervezetét jellemző 180°-os csavarodás eredményeként. A bélcsatornának általában véve 3 részét különböztethetjük meg, ú. m. az elő-, a közép- és az utóbelet. A középbél entodermalis, a másik két rész pedig ektodermalis eredetű. Az előbél részei a következők : a szájüreg, a garat (pharynx) és a nyelőcső (oesophagus). A középbél részei a gyomor és a vékonybél, mely után a harmadik rész, az utó- vagy végbél következik. A bélcsatorna hatalmas, izmos, változóalakú, de nagyjából tojásdadvagy inkább csonka kúpalakú duzzanattal kezdődik, melyet buccalis massza 1 BEHME, TH ., Beiträge zur Anatomie und Entwicklungsgeschichte des Harnapparates der Lungenschnecken. (Arch. f. Naturgesch., 55. Jg., 1889).
