Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

magyarországi pulmonáták anatómiája. 49 VIII. Gyrorbis Ag. 1. Gyrorbis spirorbis L. (21-24. rajz). Bélcsatorna (21. rajz). Pharynxa megnyúlt tojásdad-, vagy inkább talán palaczkalakú, oldalról lapított, hátsó végéből csapalakúan nyúlik ki az aránylag nagy, hengeres radulazacskó, mely az idegrendszer felett s a nyelőcsőtől balra foglal helyet. Nyálmirigyei nagyon kicsinyek, keskeny szalagalakúak, felülről nézve hengereseknek látszanak, valójában azonban hát-hasi irányban erősen lapítottak ; rendkívül vékony és rövid vezetékeik a nyelőcső mellett jobbra és balra nyílnak s eltérően a többi vizsgált Planorbisfélétől, teljesen szabadon, az idegrendszer fölött foglalnak helyet. Nyelőcsöve nagyon hosszú és vékony, kezdetben szorosan a pharynx fala mentén halad ventralis irányban, azután hirtelenül hátra hajlik; gyorsan kitágulva megy át a nagyon kicsiny, körülbelül czitromalakú gyomorba, mely a szokásos három részből áll, a középgyomor kurta hordóalakú. A bélcsatorna a gyomor hátulsó végénél rögtön előre 21. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. 22. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. bélcsatornája. radulája. hajolva egyenes vonalban halad a végbélnyílásig. Pylorus-függeléke van, ennek alsó részébe nyílik be a középbélmirigy hatalmas vezetéke. Középbele rövid, de a végbelénél vastagabb s így a két rész határa eléggé élesen megállapítható. A gyomornak, továbbá a nyelőcső vele szomszédos részének, valamint az egész középbélnek a falában nagyon sok, rendkívül finom szemecskékből álló pigment rakódott le, míg a nyelőcső többi részében, valamint a végbélben csak kevés van. Radulája (22. rajz) megegyezik a vortex-éve 1 ; egy-egy félsorában 19—20 fog van; középsőfoga kéthegyű, a mellékfogai háromhegyűek, a jobban a perem felé eső fogakon a három főhegy mellé apró, másodlagos Annale.« Musei National!.« Hungarici. XV. 4