Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

50 SOÓS LAJOShegyecskék járulnak épen úgy, mint a G. vortex esetében. Badulaképlete : 1 , 19-20 Ivarkészülék (23. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó csúcsát foglalja el s nagy, tojásdad-palaczkalakú, világos barnássárgás, egysorosán elhelyezkedő aeinusokból áll. Hímnős vezetéke kezdetben nagyon vékony és egyenes lefutású, azonban egy kis darabon hirtelenül nagyon erősen megvastagszik, majd ismét megvékonyodik s egyúttal erősen kanyargóssá válik, végül ismét kiegyenesedik s ilyen marad végig ; az utóbbi rész az míg^az ivarnyílás felé ismét megvékonyodik. Felülete végig sima, fehér vagy kissé sárgás színű. Párzótáskája kicsiny, distalis vége felé kissé bunkósan megvastagodott szerv, mely kevéssel a női ivarnyílás mögött nyílik, tehát a hüvely nagyon rövid. Hím ivarvezetéke kezdetben rendkívül vékony, símafalú cső, mely szorosan hozzátapad a női vezetékhez. Lefutásának körülbelül felehosszánál kezdődik a prostatarész. Prostatamirigyei nagyok, hengeresek, a fésű fogai módjára helyezkednek el a vezeték mentén, határaik élesek, mert a köztük lévő szövetben eléggé sok pigment rakódott le. A prostatarész a párzótáska distalis végének a magasságáig ér. Ondócsatornája kezdetben kissé vastagabb, alább megvékonyodik s már jóval a női ivarnyílás mögött át haj lik a petevezeték fölött a penis oldalára, a test szövetei közé csak egészen jelentéktelen kis darabon hatol be. Penise jól fejlett, hengeres, bunkóalakú, penishüvelye hengeres, jóval kisebb a penisnél, a kettőt tekintélyes 2 ' 3—oo ' 23. rajz. A Oyrorbis spirorbis L. ivarkészüléke. 24. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. bélcsatornájának elülső része a központi idegrendszerrel.