Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

48 SOÓS LAJOSPetevezetékének legfelső része lapított, kezdetben kissé tágasabb, azután egy bosszú darabon rendkívül vékony, felebossza táján elkezd szélesedni s kissé meg is vastagszik, úgy hogy átmetszete ezen a tájon ellipsisalakú, míg alsó része ismét megvékonyodik s az ivarnyílás felé fokozatosan hengeressé lesz ; felülete végig egyenletesen sima, lapos része kékes hyalin, alább sárgásfehér színű. Párzótáskája kicsiny, nyele hengeres, distalis vége felé egyenletesen kitágul s vége tojásdadalakú tartálylyá duzzad meg, kevéssel az ivarnyílás mögött nyílik, azért a hüvely nagyon rövid. Hím ivarvezetéke hosszának mintegy % részében oly vékony, hogy még a «hajszálvékonyságú)) megjelölés is túlságosan erős ; vékonysága az oka, hogy a mellékelt rajzon fel sem lehetett tüntetni, s mivel a hasonlatosképen nagyon vékony petevezetékhez szorosan hozzátapadt, az ivarvezeték felső részét egységesnek kellett feltüntetnem, magán a tárgyon azonban a két vezeték szétválasztása nagy óvatossággal s természetesen megfelelő nagyítás mellett, lehetséges, bár oly módon, hog}

7 mindkét vezeték ép maradjon, csak nagyon ritkán sikerül. A vezeték a prostatatáj felé közeledve kissé vastagabbá válik ; a prostatamirigyek rövid hengeralakúak és fésű módjára ülnek a vezetéken ; a mirigyek száma BÜCHNER szerint 20—80 között változik, én azonban úgy találtam, hogy a szám 35, sőt több is lehet. A mirigyes rész a párzótáska distalis végének a magasságáig ér. Ondócsatornája kezdetben vastagabb, de alább fokozatosan megvékonyodó cső, mely eleinte a női vezeték mentén halad a női ivarnyílásig s ott a nélkül, hogy a test szövetei közé behatolna, áthajlik a párzószerv oldalára s annak a mentén halad a penis distalis végéig, a hol beömlésének a helye van. A penis a distalis vége felé megvastagodó bunkóalakú, a penishüvely nagyjából szintén ilyen alakú, azonban vékonyabb és rövidebb, a kettőnek a határát duzzanat jelzi, a duzzanathoz tapad a visszahúzóizom. A lerajzolt példány penise rendellenes módon erős, hurokszerű csavarulatot ír le, azért a rajzon a párzószerv jóval rövidebbnek látszik, mint a mekkora a valóságban. A hím ivarnyílás közvetetlenül a bal tapogató mögött van s mindjárt e mögött található a női nyílás. A B. contortus ivarkészülékéről MOQUIN TANDON-nál (1. c., p. 445, pl. XXXI., fig. 26) és LEHMANN-nál találunk adatokat. LEHMANN rajza, mint föntebb már említettem, teljesen hibás, MOQUIN TANDON-C ellenben, a mely egyébként csak a készülék alsó részét tünteti fel, kis hibák leszámításával helyes. Idegrendszere tekintetében megfgyezik a következő fajjal.