Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

44 SOÓS LAJOSlegvastagabb, a honnan kezdve egyenletesen vékonyodik egészen az ivarnyílásig. Párzótáskája aránylag nagy, jól fejlett, eléggé vastagnyelű, distalis vége felé egyenletesen, bunkószerűen megvastagodó szerv, mely kevéssel az ivarnyílás mögött nyílik a női vezetékbe, minek következtében a hüvely nagyon rövid. Hím ivarvezetéke egész hosszában vékony, hengeres. Legfelső részének, az ondóvezetéknek a fala sima ; a prostat ára jellemző, hogy csak kevésszámú mirigyből áll, melyek föntebb elszórtan, egymástól nagyobb távolságra foglalnak helyet, alább, a párzótáska distalis végének a magasságában ellenben tömörebben sorakoznak egymás mellé ; a mirigyek rövid hengeresek vagy félgömbalakúak. A mirigyek száma változó, változik egyének, s esetleg egyéb körülmények szerint is. BÜCHNER szerint (1. c., p. 31) számuk szabály szerint csak 12, azonban ez a szám mindenesetre nagyon alacsony s helytelen a BÜCHNER rajzán (Taf. I, fig. 13) feltüntetett elhelyeződés is, mely szerint a mirigyek a vezeték egyik oldala mentén a fésű fogai módjára helyezkednek el, 16. rajz. A Segmentina nitida MÜLL. bélcsatornája.