Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

40 SOÓS LAJOSV. Tropidiscus STEIN. Tropidiscus planorbis L. (12-15. rajz). Bélcsatorna. Pkarynxa (12. rajz) zömök, oldalról lapított gömbalakú, előrefelé hengeresen kissé megnyúlt. Nyálmirigyei hengeresek, patkóalakúan meghajlottak, szárai egymáson fekszenek ; a nyálmirigyeket ilyen alakúnak egyetlen más Planorbis-félében sem találtam. Sajátságos alakjának oka abban keresendő, hogy e faj idegrendszere nagyon elül, közvetetlenül a pharynx mögött, a nyálmirigy elülső végének a magasságában fekszik, s mivel a garatideggyűrű alá, a családra jellemző módon csak a mirigy hátulsó vége nyúlik be, ennek természetesen patkóalakúan meg kellett hajolnia s így erre a fajra is áll az a tétel, hogy a Planorb is- félék nyálmirigye a garatideggyűrű előtt fekszik. Nyelőcsöve meglehetősen hosszú és vastag; gyomra a szokásos módon három részre különült el, elo-, közép- és utógyomorra (13. rajz). Előgvomra közepes nagyságú s kevéssé élesen határolódik el a majdnem gömbalakú középgyomortól, a két rész együttvéve körtealakú; utógyomra hengeres és élesen elkülönül a középgyomortól is, meg a középbéltől is, mely utóbbitól meglehetősen éles befűződés választja el. A gyomor és a középbél határán nyílik a pylorus-függelék, valamint a középbélmirigy hatalmas vezetéke is. A bélcsatorna mindjárt eredési helyén visszahajlik a szájnyílás irányába s egyenes vonalban, tehát a nélkül, hogy kanyarulatot írna le, halad a végbélnyílásig ; a közép- és végbél határa külsőleg meg nem állapítható. A gyomor, valamint a bélcsatorna nagyobb része teljesen fekete a borító, pigmenttel teljesen impregnált hártyától, szinte olyan, mintha tentába mártották volna. A gyomortól kiindulva a száj-, illetőleg a végbélnyílás felé haladva a pigment mennyisége egyre csökken, a nyelőcső elülső része pedig teljesen pigmenttelen. Radula (14. rajz). Középsőfoga kéthegyű, valamivel kisebb a mellékfogaknál, hegyei egyenlő hosszúak; mellékfogai háromhegyűek, azonban külső oldalukon, rendesen mára 2-iktól kezdve, apró kis járulékos hegy jelenik meg; a fogak végig megtartják háromhegyűségüket, kivéve az utolsó 5—6 fogat, melyeknek éle csipkézett, míg a kijebb eső fogak éle már alig fölhajlott, a legszélsők pedig egyszerű lemezalakúak. Egy-egy félsor fogainak \ * 22 25 a száma 28—30. A radula képlete körülbelül ez lehetne :-— + +5—6. À Ő E faj raduláját leggondosabban DYBOWSKI 1 tanulmányozta, a kinek 1 DYBOWSKI, W., Studien über die Zahnplatten des Planorbis marginatus Drap. (Sitzungsber. der Naturforscher-Gesellschaft bei der Universität Dorpat, 7. Bd., 1886, p. 315, t. II., fig. 8).