Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. 35 aak, csak elvétve találunk egy-egy bátortalan utalást. S ezen nem is csodálkozhatunk, mert a biztos generikus elkülönítés czéljaira oly hiányos és oly bizonytalan adatok állottak rendelkezésre, hogy azokra szilárdabb épületet emelni valóban lehetetlen volt. Az európai Planorbis-okat, illetőleg azoknak egy részét rendszertani-anatómiai tekintetben eddig mindössze LEHMANN (1. c.) vizsgálta meg, de a kinek összes adatai, mint már megemlítettem, revisióra szorulnak. A velük foglalkozó legutolsó dolgozat BÜCHNER 1 tollából származik, a kinek valóban sok helyes adatot köszönhetünk, de a kinek a műve más oldalról meglehetősen sok hibás és nagy általánosságban odavetett adatot tartalmaz, a melyek a legnagyobb óvatosságra intenek. BÜCHNER kiváltképen az annyira fontos ivarkészülékkel foglalkozott, azonban úgy látom, hogy pontosabban csak a párzószervet vizsgálta meg, mert a készülék egyéb részeire vonatkozó futólagos és a nagy általánosságok keretében mozgó megjegyzései arra engednek következtetni, hogy az ivarkészülék többi részét csak futólag tanulmányozta, illetőleg, hogy az igen nagy nehézséggel bonczolható apróbb fajok ivarkészülékét egyáltalában nem sikerült kikészítenie. így állván a dolog, csak természetes, hogy e csigák anatómiájának megismerésére egészen különleges gondot fordítottam. Jóakaratom elé gátat vetett ugyan az a körülmény, hogy a nálunk előforduló 13—14 faj közül Budapest környékén élő állapotban eddig csak hetet tudtam megszerezni, azonban a hét faj szerencsére hat különböző csoportba, illetőleg alnembe tartozik, t. i. olyan alnembe, a melyet a héj alapján különböztetnek meg r úgy hogy csak 1, legföljebb 2 olyan csoport van még hátra, melynek képviselőjét nem vizsgálhattam. Az anatómiai vizsgálat eredménye röviden az, hogy a conchyliologiailag megállapított csoportok közt akkora anatómiai eltérések vannak, hogy azokat véleményem szerint generikus értékkel bíróknak kell tar tanunk, vagy is az illető csoportokat önálló nemeknek kell tekintenünk. Az a körülmény, hogy — a mennyire eddigi vizsgálataim tanúságot tehetnek, — az anatómiai határok egy beesnek a conchy liologiaiakkal, csak még jobban megerősíti álláspontomat. A Planörbis-ok nemeinek legfontosabb bélyegeit könnyebb áttekinthetőség kedvéért álább JÖvid tabelláris áttekintésben nyújtom. Mielőtt azonban ezt tenném, röviden összefoglalom a Plänorbis-ok, illetőleg most már a Planorbidae-család közös jellemző bélyegeit. Bélcsatornájuk jellemző vonásai közül különösen kettőt kell kiemelnem. Az egyik az, hogy nyálmirigyeik, egyetlen kivételt (Pl. comeus) leszámítva, hurkaalakúak, hasonlatosan a Physá-éhoz s e mirigyek a garat1 BCCHNER, O., Beiträge zur Kenntnis des Baues der einheimischen PlanöTbiden. Inaug. Dissert. Stuttgart, 1890. 3*
