Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •15 kén, azonban részben más elhelyezkedésben. A vezeték felső része az o n d óvezeték, az alsó mirigyes rész a prostata, mely azután a nagyon vékony ondócsatornában folytatódik. A hím és női vezeték eredeti helyzetében szorosan egymáshoz tapad s különösen az apróbb fajokét csak megfelelő, nagy óvatossággal lehet elválasztani egymástól.A vezeték mirigyes része, vagyis a prostata, rendesen jóval a női ivarnyílás mögött végződik s a folytatását alkotó ondócsatorna a női vezeték lefutását követi egészen női ivarnyílásig, a hol a Limnaeák és Physák esetében sajátságos módon mélyen behatol a test szövetei közé s ott halad egészen a hím ivarnyílás tájáig, a hol kiszabadul s most már a penis mentén fut végig egészen annak a distalis végéig. A Planorbis-ok ondócsatornája gyakran végig szabad, legföljebb kevés rostból álló szövedék fekszik fölötte. Penisük két részből áll. A Limnaeák penisének két része élesen elkülönül egymástól, mert az ivarnyíláshoz közelebb eső rész sokkal hatalmasabb, vastagabb és hosszabb, mint a felső rész, mely oly vékony, hogy első pillanatra az ondócsatorna részének látszik s csak közelebbi megtekintéssel látható, hogy attól egy duzzanat elválasztja. A Physák penisének két része közt sokkal kisebb az átmérőbeli különbség s még kisebb a Planorbis-oké közt, azonban a határuk majdnem mindig eléggé éles. Erről az illető helyen lesz szó. A penis két részének, mint általában véve a sokkal kevésbbé tanulmányozott Basommatophorák egész ivarkészülékének terminológiája nagyon bizonytalan. így például a Limnaeák párzószervének két részét egyszerűen «kis cső» és «nagy cső» néven emlegetik, a Planorbis-ok penisének proximalis (vagyis az ivarnyílással határos részét) BUOHNER praeputiumnak, a másikat pedig penisnek nevezi. Ez utóbbi rész elnevezése helyes abban az értelemben, a hogyan a Stylommatophorák párzószervének megfelelő részét is ezzel a névvel jelölik, de csak annyiban, mert a ázóban levő rész külső burka nevezhető inkább praeputiumnak, melynek belsejébe glans módjára nyúlik be a tulaj don képe ni penis. E részt rövidség kedvéért én is penisnek nevezem, az alsót (a «nagy csövet») ellenben, mely tehát nem prasputium, az indifferens penishüvely névvel illetem. A panisnek, illetőleg pjnishüvelynek egy vagy több visszahúzóizma van, ezekről az illető helyen külön szólok. A vezeték női része nagyon eltérő az egyes nemek szerint s azért azt nemek szerint külön terminológiával kell jelölni, melyről a maga helyén szólok. Azonban általánosan jellemző a receptaculum seminis hiánya és az, hogy járulékos szervei közül csak a párzótáska van meg s hogy ennek a nyelének soha sincs függeléke. 4. Idegrendszer. A csigák központi idegrendszere nagy általánosságban öt pár idegdúczból és az őket összekötő idegfonatokból áll. A Pulmonáták idegdúczai mind a nyelőcső körül csoportosultak és zárt garatideggyűrűt alkotnak, ellenben az alsóbbrendű csigák egyes dúczai