Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

16 SOÓS LAJOShátrább tolódtak, minek következtében az őket összekötő idegfonatok is hosszabbak azoknál, a melyek a Pulmonáták megfelelő dúczait kötik össze egymással. A dúczok gömbalaknak vagy tojásdadalakúan megnyúltak, esetleg szabálytalanul sokszögletesek s egymáshoz viszonyított nagyságuk nagyon különböző. Az öt dúczpár közül kettő mindjárt a garat fölött vagy a mögött, de a bélcsatorna dorsalis oldalán foglal helyet, a dúczokat a bélcsatorna fölött áthúzódó rövidebb vagy hosszabb idegfonat köti össze egymással. E dúczok az agydúczok (ganglion cerebrale), az őket összekötő idegfonat az agy pánt (commissura cerebralis). Az agydúczok rendesen az idegrendszer legnagyobb dúczai, melyek gyakran több karéjra, lobúsra tagolódtak. Az agydúczoknak megfelelően a bélcsatorna ventralis oldalán, mindjárt a láb belső felszínén egy másik dúczpár található, a lábdúczok (ganglion pedale), melyek a középvonal mentén oly szorosan egymáshoz simulnak, hogy az őket összekötő idegfonat (commissura pedalis) alig észrevehető. Helyzetüket illetőleg vagy egy magasságban fekszenek az agydúczokkal, vagy gyakran jóval azok előtt, esetleg náluk hátrább helyezkednek el. Az agydúczokat a lábdúczokkal összekötő idegfonatot cerebropedalis connectivu m-nak nevezzük. Az agy- és lábdúczok között, de a cerebro-pedalis connectivum mögött kisebb-nagyobb távolságra egy kicsiny idegdúczot találunk, a p 1 e u ralis dúczot (ganglion pleurale), melyet az agydúczczal a cerebro-ple urális, a lábdúczczal pedig a pleuro-pedalis connectivum köt össze. A plemalis dúcz mögött, a bélcsatorna oldala mentán, de jobban a yentralis oldal felé tolódva találjuk a parietalis dúczot. Míg az előbb említett dúczpár két egyenlő dúczból áll, addig a parietalis dúczpár mindig asymmetrikus, mert egyik dúcz, a jobb vagy a bal, mindig jobban fejlett a másiknál, a szerint, hogy az illetőtgyén jobbra vagy balra csavarodott-e? Végül a parietalis dúcz mögött, a bélcsatorna alatt, de a középvonalból mindig félretolódva találjuk a v i s c e r a 1 i s vagy z s i g e r d ú c z o t, mely páratlan ugyan, azonban theoretikus alapon két dúcz összeolvadásából keletkezettnek kell képzelnünk. A központi idegrendszer dúczpárainak a száma eképen tehát valóban öt. A zsigerdúczot a pleuralis dúczczal-összekötő, morphologiailag rendkívül fontos idegfonatot, melyben benne fekszik a parietalis dúcz is, pleuro-visceralis connectivu m-nak nevezzük. Esetleg szükségünk lehet arra is, hogy ennek két részét, melyek egyike a parietalis dúczot a zsigerdúczczal, a másika pedig a pleuralis diiczczal köti össze, külön is megjelöljük. Ezt a két részt pleuro-parietalis, illetőleg v i scero - parietalis connectivu m-nak nevezzük. Ezen az öt fő dúczpáron kívül még egy nevezetes dúczpárja van a csigáknak, a melyet némely szerző szintén a központi idegrendszerhez szá-