Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
MAGYARORSZÁGI PULMONÁ TÁ K ANATÓMIÁJA. •9 rendszertani csoportok elhatárolására. Ez a tétel elsősorban az ősibb csigákra, a Streptoneurákra érvényes, mert azoknak a raduláján az említett pászták, illetőleg fogfóleségek mindig élesen elhatárolódnak. E szabályosság következtében a radulát könnyen áttekinthető mathematikai formulával lehet jellemezni, oly módon, hogy a középső-, mellék- és peremfogak számát egyszerűen egymás mellé írjuk s a számokat ponttal vagy kereszttel elválasztjuk egymástól, azonban ez a formula a radula symmetrikus volta miatt még egyszerűsíthető is, a mennyiben elégséges a középsőfogat és egy félsor fogainak számát jelezni. Előfordul, hogy a szélső pászta fogainak száma rendkívül nagy, esetleg apró és tömött voltuk miatt meg sem számolhatók ; ebben az esetben a pontos szám helyett a mathematikai «végtelen» értékjelét, a fekvő oo-t alkalmazzuk. További rendszertani taglalás czéljaira kevésbbé alkalmas a Pulmonáták radulája, mivel azonban fajonként változik, mint faji bélyegnek ismerete elsőrendű fontosságú. Radulájuknak formulába való szorítása is nehezebb, mert pásztáik nem határolódnak el olyan élesen, mint a föntebb ismertetett esetben, hanem a fogak a középsőfogtól kiindulva egészen lassan és fokozatosan alakulnak át, vagyis a mellék- és peremfogak határa elmosódott. Azért ez esetben aprólékosabb sajátságokat, mint a fogak alakját, nagyságát, hegyeik számát és alakját stb. használjuk fel az elkülönítésre s ilyen módon, természetesen kevesebb határozottsággal, szintén megkülönböztethetjük a fogak három fajtáját, lerajzolásuknál pedig szokásos megjelölni a sorszámukat. Az említett okból a Pulmonáták radula formuláját nem lehet megszerkeszteni a föntebb említett egyszerű módon s a különböző szerzők meglehetősen eltérő formulákat használnak. Egyik igen gyakran alkalmazott formula az, a mely törtszám alakjában fejezi ki az egyes fogféleségek és a foghegyek számát, mely esetben a tört számlálója a fogak, a nevezője pedig a foghegyek számát jelöli. Az alábbiakban én is ezt a jelölésmódot használom. A buccalisüreg hátoldalán ered a nyelőcső, mely egyszer hosszabb, másszor rövidebb, egyszer vastagabb, máskor vékonyabb hengeres cső, s vagy egyenletes átmérőjű egész hosszában, vagy pedig valamelyik része begygyé tágul ki, hátrafelé pedig éles határ nélkül megy át a gyomorba. A pharynx és a nyelőcső határán nyílnak a nyálmirigyek vezetékei. A nyálmirigyek száma mindig kettő, melyek többnyire a garatideggyűrű mögött, ritkábban azonban az előtt fekszenek, de az az eset is előfordul, hogy a garat ideggyűrű a nyálmirigyek fölött halad át. Állományuk, alakjuk, nagyságuk nagyon különböző, egyszer nagyon kicsinyek, máskor nagyon terjedelmesek, egyszer lemezalakúak és több lebenyre tagolódtak, melyek egészen körülveszik a nyelőcsövet, máskor hengeresek, egyszer meglehetősen tömörek, máskor nagyon laza állományúak. Vezetékük nagyon vékony,
